Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

Má.: AN. Liber privilegiorum 12b. old. (Df. 283 555.) (XIV. századi).

K.: Smic. X. 169-170. (112. szám).

Megj. : IV. László király átírt privilégiumát 1. Reg. Arp. 2416. szám; ebben V. István király 1272. jún,17-i átírása (1. Reg. Arp. 2213. szám); ebben IV. Béla király 1269. dec. 22-i átírása (1. Reg. Arp. 1623. szám); ebben II. András király 1217. évi privilégiuma (1. Reg. Arp. 323. szám).

280. 1334. jún. 10.

Az egri egyház kápt.-ja e. egyik részről Sankfolua-i Miklós fia András fia: György, a másik részről pedig az ügyvédvalló levéllel testvéreit: Rodnalcus-t és Laachk-ot is képviselő Lucua-i Luka fia: Lukács mr. litteratus, valamint ugyanazon Luka fia: Sándor c. megjelenvén, kinyilvánítják, hogy a közöttük mindeddig fennforgó különböző perekben, kivált is pedig abban, amely a Gömör m.-i Prepostfelde v. más néven Saulfelde birtokrész kapcsán támadt, és amelyben György sűrű idézésekkel perbe hívva Luka fiait a királyi jelenlét elé, immár ítélethozatalig jutottak, ám most ellentéteik végérvényes elsimítása, ill. a békesség érdekében közreműködő, a környékbeli nemesekből kikerülő fogott bírák révén mégis kiegyeztek egymással. Ennek értelmében György a szóban forgó földrészt haszonvételeivel és tartozékaival együtt végleg átadja Luka fiainak örökre szóló birtoklásra ugyanazon határok között és ugyanazon jogokkal, ahogyan egykor apja, András c. azt a határszomszédság okán egykor átengedte és átörökítette számukra. Háborítatlan birtoklásukat György mellett a kápt. e. ugyancsak megjelent apja, András c. is szavatolja, kivált is György testvérével, András c. másik fiával, Miklóssal szemben. Az átadott földrészt András c. és fiai részbirtokától elkülönítő határ a felek bevallása szerint a következő: Ke felől, a Luka fiainak örökségi jogú Lucua birtoka szélén álló felhantolt tölgyfa alól indul, Dé-i irányban lefelé tölgyfa alatt újonnan emelt földjeihez, majd újabb ilyen hatáijelzés, Dé-nek tovább tölgybokorhoz (ad quendam rubum kerci), alatta földjei, a Turuch folyó felé kanyarodik, előhegyen (in quodam promontorio) tölgyfa alatt földjei, az előhegy tetején E felé tartva felhantolt tölgyfához, Ny felé kanyarodva ismét a Turuch folyó felé, szántóföldek között emelt földjei, a folyó felé tartva mesde fölött eléri a Sankfolua faluból Gumur faluba vivő utat, ott földjei, át az úton réten keresztül a Turuch folyó felé, fíízbokor (rubum salicis) alatt földjei, potok, abban folytatódva a Turuch folyóban tovább E felé, eléri a Luka fiainak birtoka felől a Turuch folyóba eső patakot, túlmenve rajta kilép a folyóból, 2 földjei, onnan földsíkon át Ke felé tartva a már mondott előhegyhez, azon átmenve vissza a kezdőponthoz. Az oklevél visszahozatalakor a kápt. privilegiális megerősítést fog kiadni. D. in vig. Bamabe ap., a. d. 1334.

E.: Dl. 24 902. (MKA. NRA. 1882. 2.) Hátoldalán késő középkori és újkori kéz írásával

2 tárgymegjelölés; hátlapra nyomott pecsét körvonala, ív: -145