Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)
Documenta
zepfa nevű tölgyfához jut, ennél Malun birtok felől olyan lywkashatar (lyukasatar) nevű földjei, amely a tetejétől az aljáig ketté van szakítva; Dé felé tovább Hwzywbyk (Hithuynluk) erdő mellett elhaladva kimegy az erdő végéhez, ott 2 megújított hatáijel közül a Ke felőli Apanagyfalwa-t, a Dé-i pedig a Baluanus várhoz tartozó Gyapul földet jelöli; innen Ny felé fordulva berch-ben halad tovább sűrűn elhelyezett sok földjei között, a berch tetején megújított földjei, kimosott árokban lefelé, majd Babuspathaka patakban tovább, amely a közepén Vyce falu, ill. Beud birtok között von határt. Babuspathaka Ke felé tartva egy hegy alatt belefolyik egy másik, Oldalberukpathaka nevű patakba; ez a közepénél Beud birtokot, valamint a Baluanus várhoz tartozó Bwzyas (Buzias) falut határolja el; az érintett birtokok határa végül a Melyespathaka (Melyespataka) patakban záródik körül. Erről a kápt. autentikus függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. 6. die reambulationis metarum predictarum, a. supradicto [1334.], Miklós [!] lévén a prépost, Santus az éneklő-, Tamás az őrkanonok, Pál a Karazna-i főesp. és a dékán. Á.: János Zsigmond választott király, 1564. jan. 16. Dl. 36 941. (Erdélyi kincstári lt. Erdélyi fiscalis It. 1. 4. N.) (Hivatkozása szerint E.-jének az erdélyi kápt. levéltárában megőrzött par-járói.) Má.: 1. Dl. 30 370. (Erdélyi kincstári lt. Gyulafehérvári kápt. o. lt. Centuriae, M. 80.) Papíron készült XV. századi egyszerű Má.; hajtásai mentén 6 darabra szakadt, a középső vonalában több helyen csonkult irat, amelynek darabjait felcserélve, rosszul illesztették össze. Szövegének megértése csak Á.-val történő összevetése révén válik lehetségessé. Eltérő névalakjai ()-ek között szerepelnek. 2. Uo., mint előző, annak hiányos szövegéről készült 1786. dec. 9-i hiteles Má. k.: -R.: Erdélyi Okm. II. 293-295. (808. szám; a hj. szövegének közlésével). Megj Kétes hitelű oklevél. Bár a teijedelmének döntő részét kitevő határleírás minden bizonnyal valós állapotokat rögzít, és feltehetően ténylegesen lezajlott, jogszerű eljárásra megy vissza, az iratszerkezet azonban a korszakban szokványos jelentésektől lényegesen eltér. Záró szakasza idegenül és megmagyarázhatatlanul ölt privilegiális formát, ráadásul méltóságnévsora több tekintetben is anakronisztikus, semmiképpen nem felel meg az 1334. év érvényes állapotainak. Ennek kritikus elemeire vonatkozóan 1. Erdélyi Okm. észrevételeit az idézett helyen. 267. 1334. jún. 2. A nyitrai egyház kápt.-ja e. Sabakerek-i Péter c. kötelezettséget vállal, hogy István mr. Gymus-i alvámagy számára egy bizonyos, Belech-be való személy megölése miatt, ill. annak vérdíja gyanánt 12 M.-t fizet a kápt. színe e. olyasformán, hogy 4 M.-t júl. 8-án (in quind. B. Johannis Bapt. nunc venturis), ismét 4 M.-t aug. 8-án (in oct. B. Jacobi ap. prox, sequentibus) fog megadni, a fennmaradó 4 M.-t pedig okt. 6-án (in oct. B. Michaelis arch, similiter prox, affuturis) rója le. Az első fizetési alkalom elmulasztása bírságot, a másodiké kétszeres 136
