Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVIII. 1334. (Budapest–Szeged, 2019.)

Documenta

zepfa nevű tölgyfához jut, ennél Malun birtok felől olyan lywkashatar (lyukas­­atar) nevű földjei, amely a tetejétől az aljáig ketté van szakítva; Dé felé tovább Hwzywbyk (Hithuynluk) erdő mellett elhaladva kimegy az erdő végéhez, ott 2 megújított hatáijel közül a Ke felőli Apanagyfalwa-t, a Dé-i pedig a Baluanus várhoz tartozó Gyapul földet jelöli; innen Ny felé fordulva berch-ben halad to­vább sűrűn elhelyezett sok földjei között, a berch tetején megújított földjei, ki­mosott árokban lefelé, majd Babuspathaka patakban tovább, amely a közepén Vyce falu, ill. Beud birtok között von határt. Babuspathaka Ke felé tartva egy hegy alatt belefolyik egy másik, Oldalberukpathaka nevű patakba; ez a közepé­nél Beud birtokot, valamint a Baluanus várhoz tartozó Bwzyas (Buzias) falut határolja el; az érintett birtokok határa végül a Melyespathaka (Melyespataka) patakban záródik körül. Erről a kápt. autentikus függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. 6. die reambulationis metarum predictarum, a. supradicto [1334.], Miklós [!] lévén a prépost, Santus az éneklő-, Tamás az őr­kanonok, Pál a Karazna-i főesp. és a dékán. Á.: János Zsigmond választott király, 1564. jan. 16. Dl. 36 941. (Erdélyi kincstári lt. Erdélyi fiscalis It. 1. 4. N.) (Hivatkozása szerint E.-jének az erdélyi kápt. levéltárá­ban megőrzött par-járói.) Má.: 1. Dl. 30 370. (Erdélyi kincstári lt. Gyulafehérvári kápt. o. lt. Centuriae, M. 80.) Papíron készült XV. századi egyszerű Má.; hajtásai mentén 6 darabra szakadt, a középső vonalában több helyen csonkult irat, amelynek darabjait felcserélve, rosszul illesztették össze. Szövegének megértése csak Á.-val történő összeveté­se révén válik lehetségessé. Eltérő névalakjai ()-ek között szerepelnek. 2. Uo., mint előző, annak hiányos szövegéről készült 1786. dec. 9-i hiteles Má. k.: -R.: Erdélyi Okm. II. 293-295. (808. szám; a hj. szövegének közlésével). Megj Kétes hitelű oklevél. Bár a teijedelmének döntő részét kitevő határleírás minden bizonnyal valós állapotokat rögzít, és feltehetően ténylegesen lezajlott, jogsze­rű eljárásra megy vissza, az iratszerkezet azonban a korszakban szokványos je­lentésektől lényegesen eltér. Záró szakasza idegenül és megmagyarázhatatlanul ölt privilegiális formát, ráadásul méltóságnévsora több tekintetben is anakro­nisztikus, semmiképpen nem felel meg az 1334. év érvényes állapotainak. En­nek kritikus elemeire vonatkozóan 1. Erdélyi Okm. észrevételeit az idézett he­lyen. 267. 1334. jún. 2. A nyitrai egyház kápt.-ja e. Sabakerek-i Péter c. kötelezettséget vállal, hogy István mr. Gymus-i alvámagy számára egy bizonyos, Belech-be való személy megölése miatt, ill. annak vérdíja gyanánt 12 M.-t fizet a kápt. színe e. olyas­formán, hogy 4 M.-t júl. 8-án (in quind. B. Johannis Bapt. nunc venturis), ismét 4 M.-t aug. 8-án (in oct. B. Jacobi ap. prox, sequentibus) fog megadni, a fenn­maradó 4 M.-t pedig okt. 6-án (in oct. B. Michaelis arch, similiter prox, affutu­ris) rója le. Az első fizetési alkalom elmulasztása bírságot, a másodiké kétszeres 136

Next

/
Thumbnails
Contents