Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVII. 1333. (Budapest–Szeged, 2002.)

vásárlás révén tartozik hozzá és Jánoshoz, továbbá ugyanezen kápt. tiltakozó memoriális oklevelét, amely az érseket tiltotta e birtok felének elfoglalásától, de bírósági ítélettel erről nem rendelkeztek. Az országbíró - mivel az érsek oklevelek szerint Ownad birtokot szerzés jogcímén a királytól kapta, abba a királyi ember a váradi kápt. tanúságtétele mellett ellentmondás nélkül beiktatta, az érsek a birtokot Magiar (dict.) Pál mr.-től per révén visszakérve a királytól elnyerte, annak használatától a nádor congregacio-ján mindenkit tilalmazott, viszont Domokos és János sem az érsek, sem Pál mr. javára történt hj.-kor nem tiltakoztak, viszont bírósági ítélet nélkül azt az érsek kárára elfoglalták - Tamás erdélyi vajdával, Zonuki c.-szel, Osl fia Domokos veszprémi, Miklós zalai c.-szel, István királyi lovászmr.rel és a bíróságon vele együtt ülésező sok nemessel együtt a birtok E-i, Piskoucz birtok oldalán levő felét az esztergomi érseknek ítéli, örök hallgatást írva elő Domokos és János számára, akik mint hatalmaskodó birtokfoglalók főbenjáró ítélettel és összes javuk elvesztésével bűnhődnek, javaik kétharmada az országbírót, egyharmada az érseket illeti. Erről az országbíró függő pecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wyssegrad, 12. die oct. predictarum, a. domin. incarn. 1333. Á.: II. János király, 1570. dec. 1. > Bátori István erdélyi vajda, 1572. máj. 29. Dl. 322. 18a- 19a. old. (NRA. 872. 65.) K.: Telegdi 130-133. (Károly király 1330. febr. 12-i privilegiális oklevelét, amelyben Onad birtokot illetően Pál mr. ellenében Chanadinus egri püspök javára döntött, 1. uo. 128-129.) R.: Uo. 52-53. 101. (1333. márc. 8. e.) Mese mr., Vilmos mr. c. helyett és a Gömör m.-i 4 szb. oklevele szerint márc. 8án (f. II. prox. p. domin. Oculi) Miklós fia Miklósnak előttük 25-öd magával esküt kell tennie Roka (dict.) János ellen, hogy hatalmaskodva nem tört e János Boroznuk falujára, a falut nem dúlta fel, 40 M. értékű javait nem vitte el, és Jánost nem fogta el. Emi.: a 104. számú oklevélben. K.: AO. III. 8.