Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. XVII. 1333. (Budapest–Szeged, 2002.)

oklevélben átírja XXII. János pápa (1332.) jún. 22-i selyemzsinóron [függő] ólompecséttel megpecsételt oklevelét. D. Jaurini, XVII. Kai. Febr., a. d. 1333. E.: Esztergomi kápt. m. lt. 44. 2. 3. (Df. 237 291.) Függő pecsét. K.: -. (Az átírt pápai oklevelet I. PRT. II. 370-371.) 26. 1333. jan. 16. [Nagy-]Sáros Miklós c., Vilmos mr. Sárus m.-i albírája és az odavaló 4 szb. - korábbi memoriális oklevelükre (1. 19. szám) hivatkozva-közlik: a megjelölt napon és helyen Synka fia Péter mr. gyalogos bajvívóját a párbajra kiállította, de ellenében Ethele fia Márton nem jelent meg, bajvívót sem küldött. Ezért az oklevéladók a m. számos nemesével törvényszéket ülve Mártont hatalmaskodás ügyében mint párbaj révén pervesztést fejés birtokvesztésre ítélték. D. in Sárus, in quind. 2. diei Strenarum, a. d. 1333. E.: K.: Wagner, Sáros 334-335. Megj.: Bizonyára azonos a 47. számú oklevéllel. 27. 1333. jan. 18. Az egri kápt. előtt Legene-i Ormos (dict.) Lőrinc c., ill. gener-e, János fia Peteu megjelenve elmondták, hogy a Legene birtokban levő földrészek ügyében amelyeket az egri kápt. privilegiális oklevele révén Lőrinc leányainak, az említett Peteu és Lanch-i János feleségének, általuk pedig férjüknek adott, köztük a Zemlen-i c. és a 4 szb. jelenlétében per folyt-végül olyan megegyezésre jutottak, hogy Lőrinc c. a Legene birtokból az É-i részen levő földrészt, amely Fábián fia P hasonlóan Legene nevü birtokával határos, azt, amely Dé-en fekszik a Chuegen folyó és a Ronua folyó között, ti. Legene birtok negyedrészét, továbbá az Aba m.-i Redmech birtokából leánynegyed fejében a megfelelő mennyiséget és minőséget, a negyedrészt leányának adja, ill. férjüknek úgy, hogy Peteu onnan a házakat és az épületeket arról a helyről, ahol most székel, máj. 8-ig vigye el saját részére. A kápt. privilégiummal való megerősítést ígér. D. f. II. prox. p. Epiph. d., a. eiusdem 1333.