Tóth Ildikó Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XV. 1331. (Budapest–Szeged, 2004.)

Péter és nemes társai ellenében, hogy Miklós a Wereb-i egyházban kegyuraság okán akkora részt birtokol, mint a fentebbi nemesek közül bárki, akik aug. 15-e (a fe. Ass. B. virg.) óta, melynek már 6. évfordulója múlt el, a Wereb-i egyházból származó jövedelmeit az ő sérelmére felélik, a kegyuraságból őt kizárták, sőt a birtokon lévő réten és legelőn az egyházat látogató zarándokok 20 M.-nyi kárt okoztak neki. Péter ezzel szemben erre azt válaszolta, hogy a dédapjuk (protavus) és Miklós dédapja a birtokon birtokosztást végeztek, és az ő birtokrészükön építették a Wereb-i egyházat, így abban Miklós semmi részt nem bír kegyuraság okán, bár az áldozópap mindkettőjüké. Tamás erre előadta, hogy Demeter Wereb-i áldozópap Miklós birtokán nem akart esketni, mikor hívták. Péter erre azt válaszolta, hogy Demeter, mint plébániai pap az ő és Miklós jobbágyaira is gondot viselt. Az általános helynök az esztergomi kápt. tagjaival és nemesekkel együtt úgy ítélt, hogy Péter és társai kötelesek előttük bemutatni a dédapjaik között történt birtokosztásról szóló oklevelet dec. 7-én (in oct. B. Andree ap.), és mivel a felperes nem vállalta bizonyítani Demeter áldozópap elleni vádját, ugyanezen napon Demeter áldozópap köteles esküt tenni arról, hogy Miklós jobbágyait megesketni soha nem vonakodott, és mindig saját személyében ment el a hívásra, ill. István fia: Péter nyelvbírságban elmarasztalván vállalta, hogy kétszeres büntetést fizet, ha ugyanezen a napon nem tesz a fizetési kötelezettségének eleget. D. Strigonii, 7. die termini prenotati, a. d. 1331. E.: Dl. 2690. (NRA. 35. 69.) Hártya, természetes színű, mandorla alakú zárópecsét apró töredéke, hátoldalán középkori kéz írásával tárgymegjelölés. K.: AO. II. 567-568. R.: Str. III. 199.; Jakubik A., Műv. Tört. Ért. 1961. 173.; Bónis-Balogh 94.