Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1330., VI. Id. Mártii, uralkodásának 30. évében. Méltóságnévsor. A. E.: Dl. 71 857. (Rákóczi-Aspremont cs. lt. 72. 4. 1.) I. Lajos király megerősítő záradékával ellátva 1365. nov. 29-én. Hátoldalán közel korú kéz írásával az átírt, újkori kéz írásával pedig az átíró oklevélre vonatkozó tárgymegjelölés. Két ftiggőpecsételésre utaló bevágás; ezek egyikéhez I. Lajos király természetes színű, kerek kettőspecsétjének töredéke tartozik sárga-zöld zsinór maradványával. K.:Megj.: Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. XIII. 172. szám alatt. 137. 1330. márc. 10. Erzsébet királyné (H) a színe elé járult Imre fia: Lőrinc Warasd-i c. kérésére és oklevél-bemutatása alapján átírja [I.] Károly király (H) 1330. febr. 25-én kelt privilégiumát (1. 103. szám), amely átírva magában foglalta a nevezett uralkodónak a Somogy m.-i Kyusazund birtok eladományozása tárgyában 1324. okt. 26-án a szóban forgó Lőrinc c. javára kibocsátott nyílt oklevelét, s minthogy Lőrinc állítása szerint az eladományozott birtok részben, v. teljes egészében királynéi föld volt eredetileg, a javadalmazott birtokjogának örökre szóló megszilárdítása érdekében a maga kettős pecsétje alatt kiadott privilégiuma révén királynéi jóváhagyását adja a szóban forgó adományhoz. Kelt Herricus veszprémi püspök, királynéi kancellár keze által, a. d. 1330., VI. Id. Mart. A. E.: Dl. 2263. (NRA. 952. 14.) Erősen vízfoltos, jelentős részében alig olvasható oklevél; függőpecsétre utaló bevágások. A.: Albert szász-tescheni hg., magyarországi helytartó, 1771. márc. 25., uo., mint E., azzal egyező jegyzet alatt. K.:Megj.: I. Károly király átírt 1324. okt. 26-i oklevelét 1. Anjou-okit. VIII. 461. szám alatt. 138. 1330. márc. 11. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) a színe elé járult Jakab testvérnek, a Beel ~ Bely-i Szt. Móric-monostor apátjának, királyi káplánnak a kérésére és oklevél-bemutatása alapján új és autentikus kettős pecsétje alatt átírja [IV.] Béla királynak (H) azt az 1246. nov. 12-én kibocsátott [- hamis -] privilégiumát, amely Szt. István királynak a nevezett monostort falvak, prédiumok, halászóhelyek, ill. más egyéb előjogok és kiváltságok adományával megaján-