Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

és Lászlónak használatra és megőrzésre az említett Lőrinctől, Myxe fiától: Pétertől és Myxe fiától: Lászlótól a szóban forgó átadott birtok fejében a zalai konvent oklevelének [tartalma szerinti] 4 M. átvételéről elismerő nyilatkozatot tesznek. D. f. V. prox a. d. 1330. E.: Dl. 40 569. (Múz. Ta.) Alsó széléről egy darabja kiszakadt; hátlapon kerek pecsét nyoma. Az irat bal felső sarkában modern kézírással 1330. II. 1. keletjelölés. K.: Zala I. 244. (177. szám) (1330. máj. 27. táján keletjelöléssel). Megj.: Az oklevelet a MOL. időrendi mutatója 1330. febr. 1. alatt tartja nyilván. A sérült dátumsorban kivehető ...[d?]ert betükapcsolat alábbi, feltételezett kiegészítése vezethet ilyen eredményre: D. f. V. prox. [ante domin. Circamded]er[un]t, a. d. 1330. Bizonyosság nemigen szerezhető e megoldás mellett. Ennél is kétségesebb a Zala vármegyei oklevéltár feltételezett dátumfeloldása, amely a csonka betűcsoportban Pentecostes olvasat lehetőségét láttatja. Az iratban említett zalavári konventi oklevél közelebbi meghatározása nem vezetett sikerre. 641. 1330. Balázs prépost és a leleszi konvent 1330-ban (a. d. 1330.) kiadott, függőpecséttel ellátott oklevele szerint András fiai: Mihály, Lőrinc és Jakow valamennyi birtokukra, továbbá Nogmyhal-i várukra érvényes osztályt eszközöltek egymás között. Tá.: Nagymartom Pál országbíró, 1335. szept. 15. u. > uő, 1336. márc. 24. Dl. 85 236. (Sztáray cs. lt. 29.) A Tá.-t fenntartó irat csonka. K.: Sztáray I. 87. (65. szám). Megj.: Vö. a 385-386. számú oklevelekkel. 642. 1330. A [pécs-]váradi monostor konventjének 1330-ban (a. d. 1330.) kelt egyezménylevele szerint [Geredey-i] János fíai[: Fülöp, Lőrinc és András] ama föld, ill. birtok egészét, amely Geredei (Geredey) föld, valamint a Keurusuizy ~ Keuruswyzy (Keuruswyze) folyó között terül el, s amelyet egykor a pécsi kápt. privilégiumának tanúsága szerint Jakab - István fiainak[: Istvánnak és Beke-nek] az őse - a Nygol nb.-éktől vásárolt meg, meghagyják István fiai számára örök birtoklásra, amazok viszont azt a Keurusvyz mentén elhelyezkedő földrészt átengedik át számukra, amelyet János szóban forgó fiai vásároltak meg a Nygol nb.-éktől.