Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

kápt.-i jelentés bemutatását ápr. 15-re (ad 2. diem quind. fe. Passce d.) kéri a peres felektől. Emi.: Nagymartom Pál országbíró, 1331. aug. 5. Dl. 87 013. (Esterházy cs. hercegi ágának lt. 32. A.) K.:581. 1330. nov. 8. A győri kápt. e. egyik részről a pannonhalmi Szt. Márton-vár (castrum S. Martini de Sacro Monté Pannonié) várnagya, a nemes Dethylinus c, a másik részről a Szt. Márton-monostor konventjének perjele, a monostor apátját, Miklós testvért képviselő János testvér megjelenvén, Dethylinus c. ama Győr m.-i Paznan és Durugh nevű birtokait, amelyeket vétel címén a Veszprém m.-i Rede birtokbeli Feyes (dict.) Mihály fiától: Jánostól, valamint Primus fia János fiától: Domokostól szerzett meg, a Paznan birtokon emelt Szt. Imre tiszteletű parochialis egyházzal együtt - s az összes további haszonvétellel egyetemben - eladja 100 M. széles bécsi dénárért Miklós apátnak örök birtoklásra, egyidejűleg átadván János perjelnek mindazokat a részint [I.] Károly királytól (H), részint a győri kápt.-tól származó okleveleket, amelyek eddig fennálló birtokjogának bizonyságául szolgáltak. Az adásvételről a kápt. autentikus függőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. in oct. OO. SS, a. d. 1330, Mátyás lévén az olvasó-, György az éneklőkanonok. E.: BFL. Capsarium 333. 12. F. (Df. 207 139.) Felül chirographált oklevél; AO. szerint fehér-zöld selyem szalagon függő pecsétje elveszett. Hátoldalán közelkorú és késő középkori kéz írásával 2 tárgymegjelölés. Emi.: A pannonhalmi lt. 15. sz. eleji oklevéljegyzékében évjelölés nélkül. BFL. Antiquiora 61/9. fol. III. A. (Df. 208 315.) A jegyzék kiadásában: P. II. 255. A. K.: AO. II. 514. (442. szám); P. II. 369-370. (104. szám). Megj.: I. Károly király említett oklevelét 1. Anjou-okit. XIII. 607, a győri kápt. okleveleit uo. 223. és 263. számok alatt. 582. 1330. nov. 9. A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy eleget tévén a Pál e, országbíró okt. 6-i levelében (1. 562. szám) foglaltaknak, tanúul adta karpapját, Benedek alesperest (subdiaconus) Latky-i András királyi ember mellé, akik vizsgálatuk során nemesek körében, ill. Prona birtok szomszédaitól, valamint Preuge és Boymuch várak alvárnagyaitól szerzett értesüléseikből arról bizonyosodtak meg, hogy Lukachius ~