Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: Dl. 91 249. (Festetics cs. lt.) Erősen vízzfoltos oklevél; kerek zárópecsét nyoma. K.:530. 1330. szept. 22. Visegrád Pál c., országbíró e. a korábbi oklevelében (1. 518. szám) foglaltak értelmében szept. 15-én (in oct. fe. Nat. virg. glor.) a Bechey-i Imre mr.-t országbírói ügyvédvalló levéllel képviselő Feyr (dict.) János előadta Kulyud-i Balyar fia: Bathand ~ Batand, ill. annak fia: János ellenében, hogy azok Imre mr. öröklött Bodrugh m.-i Borsoudzenthleurynch birtokát hatalmaskodva elfoglalván immár 10 éve bitorolják, mire a Bathand és János képviseletében a Hay-i Szt. Lőrinc-kápt. ügyvédvalló levelével megjelent Jakab fia: György olyan választ adott, miszerint a szóban forgó birtok örökségi jogon megbízóit illeti. Miután György ügyvéd hozzájárult ahhoz, hogy a hatalmaskodást, a birtokfoglalást és a Bechey-iek örökségi jogát illetően az Imre mr. és fia: Tuteus által leteendő eskü döntsön, amelyet a másik ügyvéd, Feyr (dict.) János is elfogadott, így a felek ügyvédjeinek önkéntes vállalalása - s nem a tényállás kívánta méltányosság alapján elrendeli, hogy a királyi hadoszlást követő 15. napon (in quind. residentie presentis exercitus regalis) Imre mr. és Tuteus Zapud fia: Miklós, ill. Ture-i Simon királyi emberek valamelyikének jelenlétében és a pécsi kápt. tanúságtétele mellett a helyszínen tegyenek esküt a per tárgyát képező földre, részint abban a tekintetben, hogy az örökségi jogon őket illeti, részint arra vonatkozólag, hogy Batand és János hatalmaskodás révén vonták azt birtokukba. A pécsi kápt.-nak az esküről számot adó jelentését az eskütételt követő 8. napra kéri színe e. bemutatni. D. in Wyssegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1330. E.: Dl. 76 433. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 91.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; 1 természetes színű pajzs alakú és 1 kicsi zárópecsét kis töredéke. K.: Z. I. 366-367. (374. szám). Megj.: Vö. fentebb, a 331. számú oklevéllel. 531. (1330.) szept. 28. Avignon [XXII.] János pápa eleget téve a Veroli-beli Péter mr., titeli prépost, pápai scriptor kérésének, engedélyezi számára, hogy a maga választotta gyóntatója egyetlen egyszer, halálának pillanatában minden elkövetett vétkére ugyanolyan teljes bűnbocsánatot adjon, mint amilyenben különleges kiváltság révén a pápák szoktak egyes személyeket részeltetni, mindamellett azzal a megkötéssel, hogy minden olyasmivel kapcsolatban, ahol a gyóntató a más valakinek nyújtandó elégtételadást v. neki magának - amennyiben mégis életben maradna -, v. örököseinek - ha netán valóban meghalna - kötele-