Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

fia: János és László fia: Pousa Magar Zeleste-i ~ Magarzeleste-i nemesek a maguk, ill. teljes rokonságuk képviseletében, a másik részről pedig a testvére, Pál helyett is eljáró Nemuth Zeleste-i Ivan fia: Jakab megjelenvén, előbbiek bemutatják [V.] István király (H) 1270. évi privilégiumát, s azt szomszédaik, Ivan fiai részére belefoglaltatják a kápt.-nal annak nyílt oklevelébe, ill. pecsétjével is megerősíttetik az átírást, ahogyan a felek egyezségéről kiadott korábbi kápt.-i levél (1. 515. szám) tartalmazza a Magarzeleste-i nemesek azon kötelezettségét, hogy a birtokukban levő királyi és más oklevelek bárhol és bármikor szükséges bemutatásával megsegíteni tartoznak Ivan fiait. A kápt. teljesíti a kérést megígérve, hogy oklevelének visszahozatala esetén a felek kérésére privilégiumot fog számukra arról kiadni. D. in fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 1330. E.: -. HO. szerint a E.-je a Szelestey cs. lt.-ában volt; hátlapján pecsét nyomaival. K.: HO. III. 109-110. (93. szám). R.: Bgl. IV. 84.(154. szám). Megj.: V. István király átírt oklevelét 1. Reg. Arp. 2025. szám alatt. 517. [1330. ?] szept. 14. körül [István prépost ?] és a [premontrei testvérek] Ságh ~ Ság-i Boldogságos Szűz monostorának konventje István fia: Ozikt ~ Osikt c. kérésére és oklevél-bemutatása alapján pecsétje alatt átírja László testvér egykori Ság-i prépostnak és konventjének 12[9?]5. máj. 22-én (? in fe. Pent.) kiadott privilégiumát [Borfeu birtok felosztásáról és részeinek hj.-áról]. D Exalt. S. Crucis, a. d [1330. ?] Á.: Garamszentbenedeki konvent, 1744. márc. 31. > uő, 18. sz. Dl. 107 748. (Kir. Curia, Processus Tabulares. O. 18. 4. 5365.) Hiányos; az 1744. évi átírás számos helyen kipontozza a keretbe foglalva átírt korábbi 2 oklevél olvashatatlan helyeit. A garamszentbenedeki konventnek a maga 1744. évi okleveléről készült átírásának is csak a nyitókerete maradt fenn. K.:Megj.: Pusztán a fennmaradt oklevélszöveg alapján semmi nem támasztja alá, hogy valóban 1330-ban kelt-e az átírás. A kézirat 3. lapjának bal szélén viszont 20. sz.-i kéz írásával a következő széljegyzet olvasható az ugyancsak a margóra írt 1330. évszám mellett: „évszám megvan a Proc. Tab. 4. 497. p. 87. található oklevéllajstromban". Az 12[9?]5. évi átírt oklevél [ ] között megadott tárgyát az [1330. ?] évi átírás nem jelöli meg közvetlenül.