Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

és főpapjai színe előtt ő bizonyos birtokai ügyében kényszerült ellenségeivel - ti. e birtokainak elfoglalóival - szemben, amikor is helyette lovagi fegyverzetet öltve Lucasius maga állt ki a küzdőtérre, továbbá egyéb hasonló peres ügyeiben is segítségére volt, hiszen 20 M. aranyat adott a sajátjából helyette, ill. vele együtt. Mindezek viszonzására törekedvén olyan egyezségben állapodtak meg egymással valamennyi birtokukra és részbirtokukra - az öröklöttekre, szerzettekre és vásároltakra éppúgy, mint a jelenleg saját vagy éppen idegen kézen levőkre - kiterjedően, továbbá egyéb ingó javaikra, a ménesekre és a condicionalis-okra nézve is, nemkülönben a viselt és az ezután elnyerendő tisztségeik bevételeire és jövedelmeire (redditus seu proventus dignitatum seu officiorum suorum) ugyancsak gondolva, hogy azokból egy tőről sarjadó örökösök módjára kölcsönösen részesítik ezután egymást és egymás örököseiket. Ennek megfelelően Mihály a Zabolch m.-i Wyfalw birtokának, továbbá a Zathmar m.-i Dabos birtokának felét telki helyeikkel és más haszonvételeikkel együtt odaadja Lucasius mr.-nek, míg az hasonlóképpen részelteti Mihályt és annak örököseit a maga Borsod m.-i Thokay és Zygeth, továbbá Abawywar m.-i Cheeb birtokaiból, ugyancsak ezek felének örök jogú birtoklásra szolgáló átengedésével. Kölcsönösen zavartalanságot ígérnek egymás birtoklása és jövedelmei élvezete tekintetében, amelynek szavatolásául a megállapodást megsértő, békeszegő féllel szemben perkezdet előtti birtokvesztést helyeznek kilátásba. Tá.: 1. Druget Vilmos nádor, 1342. febr. 23. > Pálóci László országbíró, márc. 2. > uő, 1466. márc. 8. Dl. 2627. (NRA. 1554. 68.) (Rossz állapotú, szakadozott, itt-ott hiányos, néhol olvashatatlan oklevél.) 2. Tá. 1. > I. Mátyás király, 1466. márc. 23. Dl. 16 458. (NRA. 1554. 14.) K.:Megj.: Kibocsátóként Druget Vilmos [ ] között megadott neve csak a tartalmi átírást adó, nádorsága alatt 1342-ben kiadott iratából válik nyilvánvalóvá. 428. (1330. júl. 23. e.) I. Károly király levele rögzíti azokat a büntetéseket és feltételeket, amelyek alapján a Kupusd-i Móric fia: Mátyás között, ill. a Buken fia: Miklós s az utóbbinak a leánytestvére, Sebestyénnek az özvegye között fennforgó per a felek által állítandó fogott bírák közreműködésével lezárható. Emi.: a 432. számú oklevélben. K.:Megj.: Az oklevél keltének terminus ante quemje a fogott bírák ítélhoztalának az említő oklevélben elhalasztott napjából adódik.