Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

van-e szó, végül a pécsi kápt.-nak a történtekről számot adó írásos jelentését máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii mart.) kérte bemutatni színe e. E napon egyik részről a királyt annak ügyvédvalló levelével képviselő István különleges jegyző (speciális nótárius), a másik részről pedig Bereck fia: László megjelenvén előtte, utóbbi bemutatta a pécsi kápt. jelentését (1. 159. szám), amely szerint az országbíró embere, Thul-i János fia: Pál a pécsi kápt. részéről tanúságot tevő Boorch pap jelenlétében eleget tett feladatainak, elvégezte a hj.-át, felolvastatta a helyszínen László 2 szóban forgó privilégiumát, a jelenlévők nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a vitatott hovatartozású földekről esik szó László privilégiumaiban, és hogy azok vételi jogon valóban véglegesen László tulajdonába kerültek, ill, hogy e részbirtokokban nincsenek királynéi conditionarius-i földek, ilyenek legfeljebb közeli szomszédságukban E felől fekszenek. A jelentés alapján az országbíró a vele ítélkező bárókkal és nemesekkel együtt elrendelte, hogy Bereck fia: László tizenötödmagával - nemes eskütársakkal - együtt jún. 4-én (2. die fe. S. Trinitatis nunc [!] venturo) tegyen esküt emberei, Pary-i Tamás, ill. Kurthmen-i Jakab fia: Mihály valamelyikének jelenlétében és a pécsi kápt. tanúskodása mellett a tőle királynéi conditionariusi földek címén elvett részbirtokokra azt bizonyítandóan, hogy az elvett 2 földrész azonos azokkal, amelyekre privilégiumai vonatkoznak, és hogy azok egyike a [székes-]fehérvári kápt. privilégiumának tanúsága szerint Chop-i Leustachius és Solyag-i Sándor örökségi jogú birtoka volt, míg a másik a szekszárdi konvent privilégiumának bizonysága szerint egykor örökségi jogon Opsa fiát: Istvánt és nemzetségét illette meg, végezetül pedig hogy azok egyáltalán nem tartoztak a királyné conditionarius-aihoz. A földeskü letételére vonatkozó pécsi kápt.-i jelentést jún. 11-én (8. die) kellett az országbíró e. bemutatni, amely napon az uralkodó nevében ismét a királyi ügyvédvalló levéllel meghatalmazott István mr. különleges jegyző, míg Bereck fia: László helyett a pécsi kápt. ügy véd valló levelével ügyvédje, K -i M jelentek meg. Az utóbbi által bemutatott pécsi kápt.-i jelentés (1. 317. szám) szerint László jún. 4-én az országbíró által kiküldött Jakab fia: Mihály és a pécsi kápt. tanúja, Boorch pap színe e. tizenötödmagával együtt letette a helyszínen a vitatott 2 földrészre az előírt esküt. Mivel pedig e bizonyítással szemben a királyt képviselő István mr. az országbíró háromszor feltett kérdésére sem tudott felhozni semmit, hanem belátva, hogy a Lászlótól visszavett két részbirtok az általa bizonyítékul bemutatott 2 privilégium érvénye alapján vételi jogon valóban őt illetik meg, lemondott visszakövetelésükről, ezért az országbíró és bírótársai a 2 vitatott Zekul-i földrészt Bereck fiának: Lászlónak ítélik örök birtoklásra. Erről az országbíró függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wysegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1330. E.: VAML. 447. Erdődy cs. vépi lt. 75. 4069. (Df. 261 963.) Több helyen erősen vízfoltos, nehezen olvasható oklevél. Hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés; Fk.-e, ill. az időrendi mutató szerint függőpecsét. K.:-