Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)
forrásból kifolyó patakon átmenve Ny-nak fordul, körtefánál földjelben bevégződik; mely határtól a Karasou folyó felől eső rész Pál c.-é és fiáé, a Dé-ről eső másik rész pedig János fiaié lesz. Turmas földjüket szintén 2 részre osztották e határral: É felől egy hegyoldalban álló diófánál emelt földjeltől indul, a hegy oldalában középen átszeli a völgyet, és a másik hegy oldalában diófánál emelt földjelben ér véget; az e határtól Ke-ről eső rész Pál c. és fia tulajdonába kerül, míg a Ny-i birtokfél János fiainak jut. Scepse birtokukat a falu közepén elfelezve osztották meg. E határ Ke-ről egy cherfa (dict.) tölgyfánál emelt földjelnél indul, majd keresztülmegy a falu közepén annak hosszában, a faluból kijőve a hegyoldalban álló borkolchafa (dict.) fa alatti földjelben zárul; az e vonaltól Dé-re eső birtokfél Pál c. és fia Miklós kezére jut, míg az E-ról eső fél János fiaihoz kerül. Pauli földjüket, ill. birtokukat ismét a falu közepén megosztva választották ketté e határral: a Voszeghwara [várhelytől] indulva hosszában szeli ketté a falut, s a nagy úton lemegy egy forráshoz, annak patakjában pedig leereszkedik a Karasou vízhez, ahol véget ér; az e határtól Ke-re levő rész Pál c.-nek és fiának Miklósnak jut, míg a Ny-ra levő birtokfelet János fiai kapják. Mivel az utóbbi földet sűrű csalitosok és bozótok borították, s csak nemrégiben tisztították meg területét a falu, valamint más falvak - Scepse, Turmas és Sedfeu - népei, ezért a szóban forgó felek úgy egyeztek meg, hogy közülük kinek-kinek a jobbágyai, a maguk által megtisztított irtvan-nak mondott földet szabadon birtokolhatják és gyümölcsét szabadon élvezhetik, függetlenül attól, hogy az adott rész melyikük birtokába került. Pauli falunak a Karasou folyó menti, a falutól Sedfeu föld szomszédságáig elnyúló szántóföldjeit János fiai kapják meg, míg azok a szántók, amelyek a falu Ke-i részén a folyótól Bodyla ~ Bodylya föld határáig húzódnak Pál c.-é és fiáé lesznek. A Pauli falu menti kaszálók kettéosztása u. Pál c. és fia választhatta meg a nekik jutót, a fennmaradó padig János fiaihoz került. Bodylya földjüket széltében szintén kettéosztották, mégpedig E-ról egy diófa alatti földjeltől induló, majd hegynek fel a templom irányába tartó, s a templom haranglábján (campanile), ill. magán a templomon keresztülmenő határral, amely a szentély ablakához érve zárul. Az e vonaltól E-ra eső rész Pál c.-é és fiáé, a Dé-re eső pedig János fiaié lesz. A templom e, a temetőnél levő telket (fundus curie) ugyancsak kettéosztották; a Ke-i került Pál c. és fia, a Ny-i pedig János fiai tulajdonába. Peturd falut is egyenlően kettéosztották ezen határral: a Szt. Péter-templom oltára fölötti ablaktól indul, a templom közepén majd haranglábján keresztül menve Ny-i irányban átmegy a falun, s E-nak fordul leereszkedve egy kertbe, amelyben fíízfabokorral jelölt földjel áll, lemegy a Karasou folyónál emelt 2 földjelig, ott a folyó közepén a folyásiránnyal szemben egy nyíllövésnyit haladva elér egy, a víz közepében álló nagy fűzfáig, innen Ny felé elhagyja a vizet egy ösvényen, ezen szántókon keresztül egy nagy erdőbe tart, az erdőnél az ösvény mellett thulfa fa köré emelt földjelben ér véget. A felező vonaltól Ke-re és E-ra eső rész az összes szántóval együtt Pál c. és fia, Miklós tulajdonába tartozik, míg a Dé-re és Ny-ra eső (a folyó mindkét oldaláról) - szintén szántóföldekkel együtt - János fiaié lesz. Mark földet, ill. falut hosszanti irányban 2
