Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

keresi fel a kápt.-tól a plébánosok parochiáit, hanem maguk a plébánosok fogják a dékánság egész területéről összegyűjteni a census-t a maguk megállapította eljárás alapján, és minden évben dec. 8-án (3. die fe. B. Nicolai conf. singulis a.) 52 M. finom ezüstöt kitevő összeget kell [Gyula-]Fehérvárott tulajdon felelősségükre a kápt. kincstárában átadniuk és megfizetniük, mindig 4 M.-nként helyezve mérlegre a beszolgáltatandó census-t. Ha éppen akkor nem állna budai márkasúly ott rendelkezésre, akkor az egyenértékűséghez minden erdélyi - pontosabban Sebus-i súlyban - számolt M.-hoz hozzá kell adni 3-3 latot, és a kápt.-nak így kell elfogadnia a budai M.-nak megfelelő összeget a dékánság plébánosaitól. Az utóbbiak ügyvédei a megegyezés bármely részének bármi módon való megszegésének esetére elfogadják, hogy a vétkes plébánost kiközösítés büntetésével sújtják, amelyet egyházmegyei elöljárója, az erdélyi püspök fog kimondani vele szemben, s akit ily elmarasztalás ér, azt megfosztják egyházától is. Az egyezséggel lezárt per, ill. fellebbezés bármely formában történő felújítása az erdélyi püspök, ill. egyházának kápt.-ja számára járó, budai súlymértékkel számolt 200 M. finom ezüst megfizetési kötelezettségét vonja maga u., amelyet perkezdet e. kell a dékánság plébánosainak teljesíteniük. D. 4. die Penth., videlicet III. Kai. Iun., a. d. 1330., István lévén a prépost, János az olvasó-, Miklós az éneklő-, Jakab az őrkanonok. E.: Ba. Gyulafehérvári kápt. lt. Erdélyi kápt. lt. 1. 89. Beke 1. 92. (Df. 277 264.) Fk.-e szerint az irat alsó felében tekintélyes nagyságú vízfolt sötétíti el egy-egy szakaszon az oklevél sorait. Hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés; az időrendi mutató függőpecsétet jelez. Á.: [Váradi kápt., 1352. máj. 8.] Uo., mint E. 1. 92. Beke O. 0. (Df. 277 267.) A kettészakadt irat bal oldali fele hiányzik. Má.: Beke A. szerint: a Mária Terézia rendeletére az erdélyi királyi főkormányszék által "Ad complendum guberniale archívum" készíttetett másolatgyűjt. kötetében, 564— 567. old. (A kötet 1769. dec. 1-jei hitelesítésű.) K.: Szeredai, Notitia 33-36., s ennek nyomán F. VIII. 3. 473-476. (197. szám); Marienburg, G. F., Archív [új sorozat] 8. (1868.) 314-316. és Amlacher A., uo. 15. (1880) 173-177.; Amlacher 6-10. (12. szám); ZW. I. 433-^35. (474. szám). R.: Beke A., TT. 1889. 585. (92. szám) (E.-ről); Bónis-Balogh 93. (836. szám.) (Beke alapján); Erdélyi okm. II. 251. (676. szám). Ford.: Doc. Val. II. 324—327. (600. szám) (ZW. alapján; román nyelvű). 304. 1330. máj. 30. A váradi egyház kápt.-ja e. egyik részről kanonokja, Benedek mr. Tylegd-i főesp. - aki egyben kanonok az erdélyi egyházban is, továbbá Tamás szebeni prépost, az