Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

A váradi egyház kápt.-ja e. egyik részről a megfelelő felhatalmazással rendelkező Benedek mr. Thylegd-i főesp., a váradi s egyszersmind az erdélyi egyházak kanonokja, Tamás szebeni prépost, az erdélyi egyház kanonokja, nemkülönben Bulchu mr. Zothmar-i főesp., míg a másik részről az ugyancsak szabályosan meghatalmazott Mihály Kelnuk-i plébános, Sebus-i dékán, továbbá János, az erdélyi egyházmegye ugyanazon dékánságába tartozó Felső- (de Superiori) Apoldia plébánosa megjelenvén, utóbbiak ünnepélyesen kinyilvánítják, hogy bár a Sebus-i dékánság plébánosai nevezetesen György egykori Al-Vynch-i (de Vynch Inferiori) plébános, Péter Arkus-i, János Kunyrthu-i, Herbordus Volkani falubeli, Miklós péterfalvi (de villa Petri), Miklós Lancruk-i, a néhai Dániel Sebus-i, Jakab váraljai (de Sub Castro), Homideus Malum Prandium-i, Miklós Rycho-i, Mihály Kelnuk-i, Miklós Reech-i, János Orbow-i, János Duburka-i, János Felső- (de Superiori) Apoldya, Miklós Omlas-i, János Thychelew-i, Arnoldus feketevizi (de Nigra Aqua) Péter Chapurka-i, Albert Olmur-i, János Ludas-i, János enyedi (de Enyedino), Vernerius Alsó- (de Inferiori) Apoldya-i, Miklós Ruzmark-i, János fehéregyházi (de Alba Ecclesia) és Henchmannus Zekes-i plébánosok - szembeszegülvén András erdélyi püspökkel és az erdélyi egyház kápt.-jával, kellő megfontolás nélkül fellebbeztek az Apostoli Székhez, s e fellebbezés ürügyén megtagadták a szóban forgó püspökük - mint ordinarius-uk - iránti engedelmességet, továbbá visszatartották az elmúlt 4 évben az egyházaiktól alapításuk óta a kápt.-nak járó és mindig rendben lerótt census-t, most mégis felülkerekedvén bennük az igaz érzület, engedelmesen visszatérnek valamennyien a püspök hűségére, és viszszavonják fellebbezésüket, elállva nemcsak a fellebbezés, hanem mindenféle pereskedés és viszálykodás folytatásától is. Ennek megfelelően a Sebus-i dékánság plébánosainak ügyvédjei vállalják, hogy a visszalépésről haladéktalanul értesítik az Apostoli Széknél eljáró ügyvédeiket, továbbá megbízóik nevében engedelmességet fogadva visszatérnek az erdélyi püspök kegyelmébe, egyszersmind tévedésüket belátva megígérik, hogy a korábbi békés állapotokhoz visszatérve az egyházaiktól az erdélyi egyház kápt.-jának régóta járó census-t ezután is rendben megadják és teljesítik. Minderre a másik részről az erdélyi püspököt, ill. egyházának kápt.-ját képviselő ügyvédek kinyilvánítják, hogy elfogadják a dékánság plébánosainak visszalépését, és megbízóik nevében valamennyiüket visszafogadják az erdélyi egyház kebelébe és kegyelmébe. Az ünnepélyes kiegyezés mellett a felek a részleteket illető új szabályokat rögzítenek. A dékánság egyházaitól származó census beszedésének módját úgy változtatják meg, hogy míg korábban a kápt. ügyvédje, ill. kiküldöttje minden egyes plébános parochiáját felkeresve a falu végigjárásával az összes hospes-t és lakost háztartásonként vette számba az adózáshoz (omnes hospites et inclinos [D: inquillinos] per focos dicabat) és a plébánosnak v. a templom rector-ának minden 60 tűzhely u. kellett budai súlymérték szerint számolt l-l M. finom ezüstöt fizetnie, ezentúl az adó kirovásához senki sem