Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

földjének határáig, onnan bereh-re fel, majd Kotlennapotjok?] patakban tovább, elhagyva a vizet berch, nagy út, azon É felé eléri Abram fia: Pál földjét, 2 hárs cserjénél földje], Dé-nek tovább Pál földszomszédságával, Gradisca libera villa közelében földjel, Ke felé berch-en át hegynél földjel, Dé felé le a Koprnapotok patak vizébe, a patak folyásával tartva Cheglen földhöz jut, gertyanfa alatt földjel, mezőn át yohor fa alatti földjelhez, hosszan Ny felé Inota fia: Miklós földjéhez, Lobsa vizében tovább Ny felé Tamás fia: Mihály földjéhez, a Lobsa vizét elhagyva Gothow vízben tovább, abban a folyásiránnyal szemben halad Lőrinc fiainak, ill. György fia: Jánosnak a földje mentén, Medenigpotok patakban hosszan E felé, kilépve a vízből Elias nemzetségének földje mentén vissza a kezdőponthoz. D. f. II. prox. p. fe. Penth, a. d. 1330. A.: a 301. számú oklevélben. K.: F. VIII. 3. 441—4-43. (183. szám); Smic. IX. 505-506. (415. szám) (Forrásul Á.-t jelölve meg, ugyanakkor egy-egy betüolvasaiban néhol feltűnő - ám indokolatlan eltérésekkel). 301. 1330. máj. 29. (?) [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal, mont. S. Angeli dom.) megerősíti Posoga-i Giletus fiát: Miklós mr.-t Oriaycha s Gradisca birtokai örök jogú tulajdonában, miután a Posoga-i Szt. Péter-egyház kápt.-jának a márc. 29-i királyi parancsa (1. 173. szám) teljesítéséről számot adó máj. 29-i jelentéséből (1. 300. szám) megtudta, hogy a szóban forgó birtokok hj.-a - amelyre a folyamodó Miklós mr. kérésére került sor - a kijelölt [Ypolitus fia:] János királyi ember közreműködésével ellentmondás nélkül megtörtént. Minderről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. Kelt Endre mr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1330, IV. (quaro [!]) Kai. Iu[n?], uralkodásának 30. évében. Méltóságnévsor. A. E.: Dl. 2597. (NRA. 620. 46.) Zöld-sárga zsinóron függő, természetes színű, kerek kettős pecsét töredéke. K.: F. VIII. 3. 440^144. (183. szám); Smic. IX. 505-507. (415. szám). R.: Doc. Trans. II. 324. (599. szám) (Smic. alapján; román nyelvű). Megj.: A [ ] közötti névkiegészítés az itt átírt királyi parancslevélből származik. Az irat datálásának bizonytalansága a pozsegai kápt.-i jelentés és e privilégium keltének valószínűtlen közelségéből származik. Mivel a kápt.-i jelentés máj. 20-án elvégzett hj.-ról ad számot, nemigen indokolt feltételezni, hogy dátumának a privilégiumba másolásakor hibát vétettek volna. Logikailag az az egyetlen magyarázat állhatná meg a helyét, ha a f. II. prox. p. fe. Penth. dátumban az ante elvétésével másoltak volna post-ot. Ez esetben a máj 20-i hj.