Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Miklós testvér, apát és a Kapornuk-i Szt. Megváltó-egyház konventje e. a Vasvárról való - a királyi városbeli - Bertalan mr. fiai: János és Bertalan kinyilvánítják, hogy mivel ifjúságuk és ínségük miatt, továbbá az ország zavarai következtében képtelenek kezükön megtartani birtokaikat, ezért apjuk végakarata szerint mind magukat, mind pedig birtokaikat rábízzák a vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház védelmére, az így szerzett oltalom fejében pedig a Saar folyó mentén fekvő, vétellel szerzett Pyzdalaka birtokuk fele részét - amelynek a másik felét korábban a konvent oklevele révén már örök birtoklásra odaadták a vasvári egyháznak - most haszonvételeivel és tartozékaival együtt átengedik ugyancsak a szóban forgó egyház használatába egészen addig, amíg ők maguk nem lesznek képesek azt hasznosítani, ill. birtokolni. D. in fe. Asc. d., a. 1330. E.: Szombathelyi székeskápt. m. lt. Vasvári kápt. lt. 2. 14a. (Df. 279 093.) Hátlapra nyomott kerek pecsét helye. K.: Házi J., Vasi Szle 21. (1967.) 442. (7. szám). R.: Kóta 31. (70. szám) (Levéltári jelzetként - mind a régi, mind az új jelzet tekintetében - a MOL. mutatóiban a türjei konvent alábbi, a 313. szám alatt közölt oklevelének jelzeteit megadva.); Bgl. IV. 76. (142. szám) (német nyelvű). 291. 1330. máj. 17. Majtény Petheu mr., Zothmar-i és Erdeud-i c. e. egyik részről Molnár (dict.) Miklós Mohten-i hospes és az ugyanonnan való Iwan fia: Fodor (Crispus) István, a másik részről Piscarkas-i Elecus fia: György c. - összes Piscarkas-i jobbágya képviseletében is - megjelenvén, előbbiek kinyilvánítják, hogy a lány testvérüknek, Piscarkas-i Bok fia János fia Mihály hitvesének a halála ügyében elhatározott perindítástól elállnak, miután teljes bizonyosságot szereztek afelől, hogy György c., ill. az ő Piscarkas-i jobbágyai is - János fia: Mihályt kivéve - tökéletesen ártatlanok a szóban forgó halálesetben; ennek megfelelően György c.-t és jobbágyait menteseknek nyilvánítják a bűnrészesség vádja alól, amivel kapcsolatban magukra nézve örök hallgatást fogadnak. D. in Mohten, in fe. Asc. d., a. eiusdem 1330. E.: Dl. 98 531. (Károlyi cs. nemzetségi lt. 13. 101.) Hátoldalán azonos, valamint újkori kéztől származó 2 tárgymegjelölés; zárópecsét nyoma. K.: Károlyi I. 72-73. (65. szám). Ford.: Doc. Trans. II. 323. (598. szám) (Károlyi alapján; román nyelvű).