Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

sát, halállal és testcsonkításokkal járó erőszakoskodásokat, templomok feldúlását és egyéb hatalmaskodó gaztetteket illetően, amelyek ez ideig a püspök, ill. Gyula fiai: Demeter és Gyula, Baldun fia: Lőrinc, továbbá e Lőrinc fiai: János és László között fennforogtak, az őket békéltető fogott bírák működésének eredményeként egyezséget kötöttek egymással. Megállapodásuk szerint Lőric fiai: János és László a Zala m.-ben fekvő Errad s az annak végéhez csatlakozó Seulch birtokokat, amelyeket a püspök visszakövetelt tőlük, haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt visszaadják a veszprémi püspöknek és egyházának örök birtoklásra. A nevezett birtokok visszaadásának jún. 15-én (f. V. prox. p. fe. Penth. nunc ventura) a felek által odakísért Jutas-i Tyba, ill. Zonuk fia: Tamás királyi emberek valamelyikének jelenlétében és a [székes-]fehérvári kápt. tanúságtétele mellett kellett történnie. Az eljáráshoz kapcsolódó kikötés szerint a vállaltak teljesítésének elmulasztása esetén Lőrinc fiai a párbajvesztes hatalmaskodók büntetését vonják magukra. Emellett azt is kimondták, hogy mert a püspök ügyvédje a Halymba és Dobus birtokok között fekvő másik Seulch birtokról is azt állította, hogy az oklevelek érvénye alapján szintén a püspököt és egyházát illetik, míg e birtokra örökségi jogon Lőrinc fiai ugyancsak igényt támasztottak, a vitás helyzet rendezése érdekében mindkét részről vállalták, hogy az ügyben alávetik magukat közösen kiállított 6 fogott bíró ítéletének, akik számára a püspöknek okt. 6-án (in oct. B. Michaelis arch. nunc venturis) a tihanyi konvent e. kellett bemutatnia a szóban forgó okleveleket. Elfogadták, hogy amennyiben a fogott bírák az iratok alapján a püspök birtokjoga mellett döntenek, úgy Lőrinc fiai kötelesek a tihanyi konvent tanúságával eme Seulch birtokot is visszabocsátani a veszprémi püspök és egyháza tulajdonába, amelynek teljesítését János és László a bíró része nélkül értendő és perkezdet e. a püspöknek fizetendő 10 M. terhe alatt szavatolták. Amennyiben viszont a püspök nem tenne eleget az oklevelek bemutatásának, ill. ha a bemutatott iratok az alperesek birtokjogát támasztanák alá, úgy a vitás illetőségű birtokot Lőrinc fiainak kezén hagyva részükre kell iktatni örök birtoklásra. A [székes-]fehérvári kápt.-nak és a tihanyi konventnek a történtekről számot adó leveleivel a feleknek okt. 13-án (in quind. B. Michaelis arch.) kellett ismét az országbíró e. megjelenniük [/. uo. 272. szám]. A kitűzött napon a püspök képviseletében a tihanyi konvent ügyvédvalló levelével Miklós, míg Lőrinc fiai: János és László helyett az Almad-i konvent ügyvédvalló levelével János jelentek meg [/. uo. 564. szám], s bemutatták a [székes-]fehérvári kápt. nyílt, valamint a tihanyi konvent zárt oklevelét az ügyben. Az előbbiben foglaltak szerint [/. uo. 325. szám] Lőrinc fiai: János és László jún. 15-én Jutas-i Tyba királyi ember, valamint a [székes-]fehérvári kápt. által tanúul adott Jakab presbiter, a Szt. László-oltár igazgatója (officiator) jelenlétében visszaadták a veszprémi püspöknek és egyházának az Errad birtok végében, annak határain belül elhelyezkedő, János és László Dobus faluja felől fekvő Seulch birtokot, mint amely jog szerint korábban is őket illette, ám e föld iktatása nem Seulch, hanem csupán Errad néven történt, minthogy egyetlen határ zárja az utóbbi nevűvel együtt körbe. A tihanyi konvent zárt oklevele [/. uo. 542. szám] arról