Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

(dict.) Lucachius mr.-rel szemben olyan panasszal indított pert színe e., miszerint Lucachius mr. immár 12 éve kizárta őt összes birtokából, majd bevezettetvén magát Tholchua birtokába el is fogatta őt, s bilincsbe verve kínzással és fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy akarata ellenére eladja neki a Zemplén m.-i Ond birtokát, amely vádat - a Lucachius mr. nevében az egri kápt. ügyvédvalló levelével eljáró - Olivér (Olyverius) fia: Imre visszautasította, kijelentvén, hogy az említett adásvétel szabályos és törvényes volt, s hogy erre vonatkozólag Lucachius mr. az egri kápt. által kiadott oklevéllel is rendelkezik, megparancsolva a szóban forgó okleveles bizonyíték bemutatását, [1330.] jan. 8-ra (ad oct. Strennarum) elhalasztja a pert. Emi.: a 22. számú oklevélben. K.: AO. II. 457-458. (399. szám). Megj.: Az irat kibocsátásának terminus post quem]t a nádori generális congregatio napjában, azaz 1329. aug. 28-ban állapítható meg. A névalakok írásmódja az említő oklevél névformáit követi. 13. (1330. jan. 8. e.) Pál országbíró oklevele szerint abban a perben, amelyben Bechey-i Imre mr., valamint testvére Egyed, ill. a nevezett Imre fiai: Tuteus és Vezzeus a királyi jelenlét elé idézték Wozsar-i Compoldus fiát: Miklóst, a felek jan. 8-án (in oct. Strennarum) tartoznak színe e. megjelenni. Emi.: 1. a 18. számú oklevélben. 2. a 155. számú oklevélben. K.: Z. I. 341. (357. szám) (Emi. l-ben); uo., 352. (361. szám) (Emi. 2.-ben). Megj.: A névalakok a hiányos 1. említő oklevéllel szemben a 2. említő oklevél írásmódját követik. 14. (1330. jan. 8. e.) Pál országbíró oklevele szerint az egyik részről Tamás fia: Donch és testvére László, továbbá László fia: Tamás és Ogh özvegye: Margit között, a másik részről Sos (dict.) Péter között fennforgó perben a feleknek jan. 8-án (in oct. Strennarum) kell színe elé járulniuk. Emi.: a 39. számú oklevélben. K.: AO. II. 459. (400. szám).