Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

Emi.: a 418. számú oklevélben. K.: AO. II. 503-504. (431. szám) (Eml.-ben). Megj.: A terminus ante quem az utasítás nyomán sorra került, az egri kápt. tanúságával lefolytatott eljárásnak az említő oklevélben fenntartott jún. 24-i időpontjából adódik. 247. (1330. máj. 1. fv. u.J) Pál országbíró bírótársaival együtt elrendeli, hogy a Bereck fia: László és a király között 2, Zekul birtokon fekvő, vitás illetőségű föld körül fennforgó perben (1. 156., 159. számok) László az országbíró kiküldött emberei, Pary-i Tamás, ill. Kurchmen-i Jakab fia: Mihály valamelyikének jelenlétében és a pécsi kápt. tanúskodása mellett jún. 4-én (2. die fe. S. Trinitatis) tegyen esküt tizenötödmagával - nemes eskütársakkal együtt a per tárgyává lett földrészekre azt bizonyítandóan, hogy a Lászlótól elvett 2 részbirtok azonos azokkal, amelyekre privilégiumai vonatkoznak, ill. hogy azok egyike a székesfehérvári kápt. privilégiumának tanúsága szerint Chop-i Leustachius és Solyag-i Sándor örökségi jogú birtoka volt, míg a másik a szekszárdi konvent privilégiumának bizonysága szerint egykor örökségi jogon Opsa fiát: Istvánt és nemzetségét illette meg, ezáltal a mondott földdarabok egyáltalán nem tartoztak a királyné conditionarius-aihoz. Az eskü letételéről számot adó pécsi kápt. jelentést jún. 11-én (8. die) kell bemutatni az országbíró előtt. Emi.: a 356. számú oklevélben. K.:248. 1330. máj. 2. A budai egyház kápt.-ja jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy teljesítvén az ápr. 15-i parancslevelében (1. 202. szám) foglaltakat, tanúul adta a kijelölt [Nagy (Magnus) Miklós] királyi ember mellé karpapját, Mátyás presbiteri, akik ápr. 25-én (f. IV. prox. p. fe. B. Georgii mart.) lefolytatott vizsgálatuk során Jara, Kenez, Egrus és Alchy falvak népei, továbbá - a király jobbágyait kivéve - mindenféle más helyzetű, nemes és nemtelen m.-beli lakos körében tudakolózva olyan bizonyosságot szereztek, miszerint Lőrinc Verusmorth-i villicus-t - függő per közepette - Dumbo hajánál fogva megragadta, majd megölte. D. in crastino oct. B. Georgii predictarum, a. d. 1330. E.: Dl. 76 422. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 93.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; természetes színű ovális zárópecsét kis töredéke. K.: Z. I. 356-357. (364. szám).