Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)
A csázmai kápt. jelenti [I.] Károly királynak, hogy teljesítvén a márc. 25-i parancslevelében (1. 165. szám) foglaltakat, tanúul adta Farkasius fia: András királyi ember mellé kanonokját, Demeter mr.-t, akik felkeresték a király levelében megadott [Struga] birtokot, s miután a szomszédok jelenlétében elvégezték hj.-át, azt ellentmondás nélkül iktatták a [Mykch szlavón] bán fiainak[, István és Akus mr.-eknek] a tulajdonába. Hj.: Ke felől a Drawa folyóban indul, elhagyva a vizet Ny felé tövisbokros bozóthoz, földjel a Geznopastor (dict.) Szt. Péter földjének szomszédságában (in vicinitate terre Sancti Petri Geznopastor dicti), mezőn át kereszttel jelölt és földjellel felhantolt tulfa-hoz, be az erdőbe, az előbbi módon jelölt scylfa, az imént említett föld szomszédságában Ny felé régi határjelek mentén tovább, Dultis [?] nevű erdőnél nagy tulfa, földjellel felhantolt körtefa csonkja, kereszttel jelölt tulfa, Mala mlaca nevű kis mocsaras víznél kereszttel jelölt harast fa, e lápon át Wyztram vízhez, azon átmenve a Kopruncha folyóban tovább, abban hosszan halad előbb Bank fia: Pál birtoka mentén, majd Mykola fia András fia Jakab birtoka körül, a Kopruncha vizét elhagyva kereszttel jelölt tölgyfához tart, hosszan erdőben tovább kereszttel jelölt nagy bykfa a nagy út mentén, amelyet Coraldus bykfa-jának (ad magnam arborem bykfa cruce signatam Coraldi vocatam) mondanak, Ke felé tovább kereszttel jelölt jegene fához, röviddel utána a Drawa folyóba, amelyben sokáig haladva E felé visszatér a kezdőponthoz. D. f. II. prox. an. fe. BB. Phylippi et Jacobi ap., a. d. 1330. A.: a 340. számú oklevélben. K.: Smic. szerint Vjesnik IX. (1907.) 19-20.; Smic. IX. 512-513. (419. szám). Megj.: A [ ] közötti kiegészítések az átírt királyi parancslevélből származnak. 232. 1330. ápr. 30. Nagyfalu Hunta fia: Miklós c., János bán, Barana-i c. alispánja, továbbá a m. 4. szb.-ja és hadnagya (maior exercitus) emlékezetül adják, hogy miután a béketeremtés végett kiadott korábbi halasztólevelük (1. 229. szám) értelmében egyik részről Péter bán fia Lőrinc fiának: Pál mr.-nek mint felperesnek, a másik részről fivéreinek, Péternek és Leukus-nek mint alpereseknek ápr. 30-án (f. II. prox. an. fe. BB. Philippi et Jacobi ap.) ismét színük elé kellett járulniuk v. egyezségük ismertetésére, v. ha az mégsem jött létre közöttük, úgy végső válaszadásra. A kitűzött napon megjelenő felek kinyilvánítják, hogy fogott bírák közreműködése révén kiegyeztek egymással. Eszerint minden ellenségeskedéssel és viszálykodással felhagyva kölcsönösen beszüntetik összes, emberöléssel, hatalmaskodással, pusztítással, rontással és vérontással kapcsolatos egymással szemben fennforgó perüket, s mentességet adnak ezekben egymásnak. Elhunyt testvérüknek, Domokosnak Azyagh, Pukur és Zengurgh birtokban fekvő részeit,