Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

E.: Dl. 97 945. (Tisza cs. lt.) Függőpecsétre utaló nyomok, ill. a hátlapon természetes színű viasz maradványai. A.: A Cornidesre hivatkozó F. szerint: Zsigmond király, 1419. K.: F. VIII. 3. 481-482. (202. szám) (Cornides Á.-ra utaló Má.-a nyomán). R.: Erdélyi okm. II. 250. (674. szám). Ford.: Doc. Trans. II. 318. (589. szám) (F. alapján; román nyelvű). Megj.: IV. László király átírt privilégiumát 1. Reg. Arp. 3017. szám alatt. 217. 1330. ápr. 24. A nyitrai kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy teljesítvén az ápr. 9-i [?] parancslevelében (1. 186. szám) foglaltakat, Donch királyi ember társaságában tanúként kiküldte scholasticus-át, János rnr.-t, akik a helyszínen vizsgálódva nemesektől és nemtelenektől egyaránt szerzett értesülések alapján olyan bizonyosságra jutottak, miszerint ápr. 13-án (f. VI. prox. p. fe. Passce d. nunc preteritum) Vezekeyn ~ Wezekeyn birtokáról Kopay ráküldte embereit, Pétert, Iwan-t és Miklóst Fülöp, János és Péter szintén Wezekey [!] birtokára - jóllehet függőben levő pere van a nevezettekkel -, s a támadók nyíllövések okozta 7 sebbel életveszélyesen megsebesítették Fülöp, János és Péter famulus-át, Matheuka fiát: Miklóst, majd visszatértek Kopay Wezekeyn birtokára. A vizsgálatot végzők látták is Miklós sebeit. D. in fe. B. Georgii mart., a. d. 1330. E.: Dl. 98 162. (Acta post. advocatos 24. 120.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; kerek zárópecsét nyoma. K.:Megj.: Az átírt királyi parancslevél bizonytalan dátumával kapcsolatban 1. a regesztájához fűzött megjegyzést (186. szám). 218. (1330. ápr. 24 [v. u.J) Tamás erdélyi vajda az ápr. 24-én Bonchyda-n tartott generális congregatio-ja során kiadott levelében kötelelezi Nagy (Magnus) Desew-t, hogy máj. 8-án (in quind. eiusdem festi) feleljen meg Apa fia Jakab fia: Jakab vádjaira, amelyeket az a rovására elkövetett hatalmaskodással, ill. egy, a tulajdonában álló Ketel-i földrésznek az elfoglalásával kapcsolatban emelt vele szemben. Emi.: a 277. számú oklevélben. R.: Erdélyi okm. II. 250. (673. szám). K.: F. VIII. 3. 504. (217. szám); AO. II. 484. (417. szám) (Mindkettő Eml.-ben).