Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

ban. Kelt Endre mr., [székes-jfehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1330., II. Id. Apr., uralkodásának 30. évében. Méltóságnévsor. A. A.: a 191. számú oklevélben. K.:Megj.: Szövege nagymértékben egyezik a megelőző, 187. számú oklevélével. Az eltérések a IV. László oklevél minősítésének [- itt pátens helyett privilégium átírásáról esik szó! -], a királyi emberek nevének, valamint a hj. tekintélyes részének a megváltoztatásában mutatkoznak. Nyilvánvaló, hogy a 2 irat egyike hamisítvány, és amelyik az, azt a másik felhasználásával koholták. Miután átírásban mindkettőben megtalálható IV. László királynak a kérelmezők birtokjogát alátámasztó oklevele, feltűnő, hogy komoly eltérések vannak a 2 átíró szövegben. Nem kétséges, hogy a hamisítás eredendő célja a IV. László királytól eredő adomány levél egyik változatának életre keltése volt, s ez alighanem a privilegiális formájú iratban jelölhető meg. Az ezen átírásokból ismert kétféle szövegű IV. László oklevél közül - a privilegiális formát itt-ott sértő megoldások miatt - Szentpétery Imre is IV. László privilegiális formájú szövegét tekintette hamisítványnak (1. Reg. Arp. 3391-3392. számok). Megjegyzést érdemel, hogy e privilégiumnak van egy 1286. jún. 9-i turóci konventi átírása is (Df. 286 496), ám az - 14. sz.-i kiállítást sejtető írásképe miatt - nem tekinthető hitelesnek. Szentpétery idézett minősítésének elfogadása esetén magától értetődő, hogy az I. Károly neve alatt ismert 2 megerősítése közül a privilegiális szöveget átíró okmányt kell hamisnak tartanunk. Ezt erősítendően - Szentpétery érveitől függetlenül - fontos leszögezni, hogy I. Károly átírásai közül csak a pátens formájú IV. László-féle oklevél átírása maradt fenn eredeti alakjában, míg a privilegiálisan kiadott adománylevél (jelen) átírása csak a turóci konvent transscriptio]ában őrződött meg. I. Károly eredeti formájában tanulmányozható irata mind külső alakjában, mind írásképében, mind pedig a formulák használatában és szövegezésében megfelel a korabeli királyi privilégiumoknak. Hitele iránt azt sem ébreszt megrendítő kételyt, hogy furcsa a 2 kijelölt királyi ember nevének egymáshoz közelsége (Damianus fia: Péter és Péter fia: Damianus), továbbá hogy András székesfehérvári prépost neve mellett nem a szokásos discretus vir, hanem a sokkal ritkább honorabilis vir jelző áll, ill. hogy Miklós pozsonyi ispán neve mellett újra ott áll a Treutel (dict.) megkülönböztető kiegészítés, bár ennek használata 1329-ben végig elmaradt. Az is megjegyzést érdemel, hogy a turóci konvent I. Károly király ezen átírását fenntartó irata írásképében nemigen felel meg a turóci konvent korabeli oklevelei írásának [vö. Df. 274 275. - 1329. márc. 26.; Dl. 84 686. - 1329. júl. 15.; Df. 243 730. - 1329. aug. 23.; Dl. 38 809. - 1329. okt. 6.], de még a korabeli írás duktusának sem nagyon; a