Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)

[I.] Károly király (H) e. egyik részről Márton bán fia: Pál mr., a másik részről András bán fia: Mortunus megjelenvén, kinyilvánítják, hogy felhagyván az egymással szembeni jogsértések és kártételek következtében támadt viszálykodással, ill. az ezekből eredő pereikkel - legyenek azok birtok- v. más természetű ügyekkel kapcsolatosak -, kölcsönös baráti érzülettel megbékélnek egymással. Az egyezmény tartósságát olyan kölcsönösen vállalt kötelezettség szavatolja, miszerint a békével elrendezett pereskedés felszítója mint patvarkodó bűnhődjék. D. in Alto Castro, sabb. prox. an. domin. Ramis palmamm, a. d. 1330. E.: DL. 94 066. (Festetics lt., Sallér cs. lt. 95. 10.) Hátlapon természetes színű kerek nagypecsét nyoma. K.:178. 1330. (?) márc. 31. A nyitrai kápt. e. kanonokja, Tamás presbiter, egykori dékán - akit a kápt. a nagybeteg Bodor c. végrendelkezésének meghallgatásához küldött ki tanúként -, továbbá Nitra-ból 2 ferences testvér olyan jelentést tettek, miszerint Bodor c. vétellel szerzett Herench predium-át összes libertinus-ával, valamint haszonvételeivel együtt lelki üdvére gondolva a Granam [!] melletti Szt. Benedek-monostornak (monasterium S. Benedicti iuxta Granam) adományozza örök jogú birtoklásra, amely szabad rendelkezéshez - bemutatott nyílt oklevelének tanúsága szerint - [IV.] Béla király (H) biztosított lehetőséget Bodor c. számára. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. D. Kai. (Calendas) Apr., a. gratie 1330., György mr. lévén az olvasókanonok. Má.: -. F. lelőhely-megjelölése szerint: Hevenesi Má.-gyűjt.-e Tom. 44. LL. 250. skk. (36. szám), amely a kamarai It.-ban őrzött kéziratra megy vissza. K.: F. VIII. 3. 487—488, (207. szám). R.: Str. III. 163. (234. szám) (F. alapján; latin nyelvű). Megj.: Az oklevél keltével kapcsolatban bizonytalanságot kelt, hogy ezekből az évekből István neve ismert nyitrai olvasókanonokként - 1. Anjou-okit. XIII. 117., XVII. 365. számok - továbbá a IV. Béla király halálától eltelt 60 év is túlzottan nagy távolságnak tűnik ahhoz, hogy IV. Béla király szabad végrendelkezési joggal ruházza fel Bodor c.-t. A IV. Béla ezen intézkedését rögzítő oklevél közelebbről nem ismert, regisztrálatlan.