Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

érvényes elővételi jog alapján a királyt megillető - Kwhyd birtokot vétellel megszerezték Fodur (dict.) Miklós fiától: Farkasius-tól, annak ellenére, hogy a király - ügyvédje, ugyanezen Besenyő Miklós útján - több ízben is tilalmazta az adásvételt. Miklós ügyvéd szavainak bizonyságául bemutatta a [pécs-] várad i konvent 1327. dec. 18. körül kiadott tilalmazó levelét, továbbá a pécsi, a [székes-]fehérvári és a kalocsai kápt.-ok, valamint a [pécs-]váradi, a szekszárdi konventek, ill. a keresztesek [székes-]fehérvári Szt. István király-konventje és [budafel-]hévízi (de Calidis Aquis) Szt. Háromság-konventje által a következő évben kiadott hasonló tartalmú leveleket, amelyek szerint Besenyő Miklós a király nevében a birtokszomszédságra hivatkozva mind Farkasius-t eltiltotta a királynéi földekkel szomszédos birtokainak bárminemű elidegenítésétől, mind pedig mindenki mást azok megszerzésétől és birtokba vételétől, egyszersmind ajánlatot tett a királynéi javakkal szomszédosán elhelyezkedő s Farkasius által elidegenítésre szánt birtok(ok) megvételére becsű szerint megállapítandó értéken. Ezzel szemben Gergely fiai: István és János bemutatták a szekszárdi konvent 1328-ban napi kelet nélkül kibocsátott privilegiális oklevelét, melynek bizonysága szerint a nevezettek Kwhyd birtokot összes haszonvételével és tartozékaival együtt vétellel megszerezték Fodur (dict.) Miklós fiától: Farkasius-tól, 9 M. báni dénárt fizetvén neki érte. Miközben az országbíró a vele együtt ítélkező bárókkal és nemesekkel együtt a bemutatott iratok tartalmát mérlegelve arra jutott, hogy Gergely fiai nem vitatták Kwhyd szomszédos voltát a királyné birtokaival, sőt maguk is megerősítették azt, továbbá hogy a király már egy évvel az adásvétel megtörténte előtt, majd annak évében is többször ellentmondva levelében, ill. ügyvédje útján tilalmazta mindenki - kivált István és János - számára a birtokvásárlást a királynéi földekkel szomszédos területeken; István és János felismervén, hogy meggondolatlan birtokvételük következtében elkerülhetetlen megbírságolásnak néznek elébe, annak lehetőségét kérték az országbírótól, hogy egyezséggel állíthassák helyre a békét a királlyal. Miután erre megkapták az engedélyt, színe elé Besenyő Miklóssal együtt visszatérve olyan megállapodásról számoltak be, miszerint Gergely fiai belátván, hogy jogellenes volt birtokvételük, privilegiális oklevelüknek pedig a kiadás napjának hiánya és hibája miatt igen csekély az érvénye, ezért Kwhyd birtokról lemondva, azt haszonvételeivel és tartozékaival együtt a király tulajdonába bocsátják örök birtoklásra, egyidejűleg átadják Besenyő Miklós kezébe a szóban forgó, eddigi birtokjogukat igazoló privilégiumukat, míg a birtokra vonatkozóan esetleg náluk maradt továbbiakat hatálytalanoknak nyilvánítják. Ha utóbb mégis sor kerülne ilyen irat bemutatására, vállalják, hogy patvarkodókként bűnhődjenek. Erről az országbíró függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. in Wysegrad, 13. die quind. Pent., a. d. 1329.