Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Á.: I. Lajos király 1347. ápr. 17. (Megerősítő záradékával ellátva 1364. máj. 18-án.) Dl. 100 035. (Batthyány cs. lt. Acta ant. Göd 2.4. 15.) (E.-ről.) K.: Györffy Gy., TSz. 7. (1964.) 548-549., 551-552. (részletek az oklevél ncirrcitio'yÁbóX). R.: Pest m. 33. (178. szám); Bakács, Pest megye 141. (437. szám). Ford.: Középk. hist. 168-170., 314. (132. szám) (csak a narraúó). Megj.: Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. IV. 605. szám; vö. még Anjou-okl. VI. 490. számmal. 150. 1329. márc. 27. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.)Iwanka fia Miklós c. színe elé járult fiainak: Péter mr. nógrádi c.-nek és Dénes asztalnokmr.-nek, Myhald-i és Haznus-i várnagynak a maguk és testvéreik, András erdélyi püspök, valamint László nevében előterjesztett kérésére és oklevélbemutatása alapján új és autentikus kettős pecsétjével ellátott privilegiális oklevelében átírja és megerősíti azt az 1312. szept. 29-én előző pecsétje alatt kiadott privilégiumát, amelynek révén Myskolch-i Sándor fia András valamennyi birtokát - elvéve azokat az örökségképpen tulajdonló, de hűtlenné lett testvértől, Jánostól eladományozta Iwanka fia Miklós c. fiainak. Megemlékezvén a nevezettek apjának, Miklós c.-nek, ill. szóban forgó fiainak mindazon érdemeiről, amelyeket azok az ő Mo.-ra jövetele óta királyi szolgálatában szereztek, a megelőző oklevélben (1. 149. szám) foglaltakkal szó szerint egyezően beszéli el szolgálati érdemeiket [névalakváltozatok: Wrosius,Rascia, Deua,Bodrog,Tornou]. KeltEnderemr. [székes-]fehérvári prépost, udvari alkancellár keze által, a. d. 1329., VI. Kai. Apr., uralkodásának 29. évében. Méltóságnévsor. A. E.: -. Leveles E. szerint: Batthyány cs. körmendi lt. (Alm. II. lad. 4. n. 66.); ép nagy királyi viaszpecsétje vörös-zöld selyem zsinóron függött. E példány Györffy Gy. közlése szerint 1945-ben eltűnt. K.: Leveles E„ Közi. Miskolc Borsod 2. (1927.) 180-183. (olvasati hibákkal). R.: Györffy Gy., TSz. 7. (1964.) 552. (6. szám) [a megelőző oklevél kiadói apparátusában]. Megj.: Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. III. 372. szám.