Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

felől eső fele a házuk e. levő malommal és az e birtokfélhez tartozó kaszálóval együtt János és Demeter tulajdonába került. A 2 birtokfelet elválasztó határ apjuk telke (sessio) fölött egy körülásott diófarönktől Ke felé indul, egy kemencehelynél (locus fornacis) földjel, Kemin házának (curia) kerítése mentén Ke-felé egy határjelül körülásott vadkörtefáig, patakban tovább egy földjelhez, Ke felé az említett malom árkának hídjához, Dé felé a szóban forgó malom gátjához, (wlg. dict.) gath-hoz. A faluterület másik fele apjuk házával (curia), az alsó malommal és egy ott levő, a Szt. Mihály arkangyal-kápolna felől eső kaszálóval együtt Lőrinc és Péter részéül j ut örök birtoklásra. A János és Demeter birtokába került falufél területét a Komlou felőli szántóiktól és kaszálóiktól elválasztó határ a gudur (dict.) helynél indul. Ke felé eléri apjuknak az e falufélhez tartozó tavát, szántó aljában a malomárokhoz jut, annak mentén a közös határjelül szolgáló, már említett hídig. A Lőrinchez és Péterhez került másik, a Szt. Mihály-kápolna felől eső falufelet szántóiktól és kaszálóiktól elválasztó határ 2 körtefa (piri regulini) csonkjánál levő 2 földjeltől indulva az alsó malom gátjához tart, a nagy kaszáló felső végénél eléri a Kompoldus fiának birtokára vivő utat, azon Ke felé 2 fűzfabokorhoz, innen kaszálójuk felső végének mezsgyéjéhez (maceria) - mege (wlg. dict.) - visz, majd a felső malom gátján, ill. árkában halad tovább. A Komlou felőli faluterülethez tartozó kaszálónak a felét középütt körülásott fűzfabokor (dumus viminium) jelzi, míg a Szt. Mihály-kápolna felől eső nagy kaszálórét közepében földjelet emeltek határjelül. Határjelekkel osztották ketté erdejüket és szántóikat is, egyik felükben Jánost és Demetert, a másikban pedig Lőrincet és Pétert téve meg birtokosul. Szőleiket úgy osztották el, hogy Demeter kapta meg a Zenthesceley nevű szőlőt és Gyurgsceley szőlőnek a falu felől eső felét, míg Péteré lett e megosztott szőlő Komlou felől eső másik része, továbbá Vgissceley szőlő is. Jánosnak jutott a Gyurgsceley melletti Farcassceley szőlő, egészen közös földjükig, valamint mellette Petressceley szőlő is, végül Lőrinchez kerültek a Radiznuk és Sygesceley nevű szőlők. Birtokosztályuk megtartását a testvérek a háborgató fél által a többieknek perkezdett e. fizetendő 10 M. terhe alatt szavatolják. Az okozott sérelmet a konventnek kell tudományvétel nyomán igazolnia. D. in domin. Remin., a. d. 1329. E.: Dl. 86 997. (Esterházy cs. hg.-i ágának lt. 47. I. 4.) Hátoldalán 18. sz.-i tárgymegjelelölés; hátlapon természetes színű kerek pecsét töredéke. K.: R.: Kőfalvi T„ Pécsvárad 54-55. (96. szám).