Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)
littercirum nostrarum in quindenis residentie presentis exercitus regalis versus Austriam habite superfacto cuiusdam particule terre Fizegkuz vocate, in comitatu de Karaso existentis, mouere habebant coram nobis, departium voluntate adoctavas medii Quadragesime nunc venturas peremptorie duximus prorogandam, statu priori pernianente, si partes medio tempore non poterunt concordare. Dátum in Alto Castro, nono die termini prenotati, anno Domini M° CCC° XX 1' 1 0 nono. 64. 1329. febr. 4. Visegrád Pál c., országbíró emlékezetül adja: a korábbi levelében (1. 15. szám) foglaltak szerint jan. 27-én (in quind. residentie ... exercitus regalis) színe elé járult Zobolch fia Mihály fia: Péter panaszt emelvén László fiával: Tamással szemben amiatt, hogy az [1327. ?] ápr. 29-én (f. IV. prox. p. fe. B. Georgii mart. cuius nunc annualis revolutio preterisset) erőszakkal elvette tőle 3 M.-t érő lovát, a megvádolt Tamás képviseletében, a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével eljáró Benedek fia: Jakab tagadta ura érintettségét a vádban. Minthogy a panaszos az országbíró háromszori kérésére sem tudta állítását valamilyen vizsgálati levél bemutatásával alátámasztani, az országbíró és bírótársai esküt ítélnek László fiának: Tamásnak, akinek márc. 15-én (in oct. diei Cynerum) a Lelez-i konvent e. tizenkettedmagával - nemes eskütársakkal együtt - leteendő esküvel kel I tisztáznia magát Péter vádj a alól. A felek ápr. 5-én (in oct. medii Quadr.) tartoznak bemutatni az országbíró e. az eskütétellel kapcsolatos konventi jelentést. D. in Alto Castro, 9. die termini prenotati, a. d. 1329. E.: Dl. 57 294. (Sóvári Soós cs. lt. 93.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, benne Zobouch névalakkal; 1 nagy és 1 kis zárópecsét nyoma. K.: 65. 1329. febr. 5. (?) Sopron Dietricus bíró, Sopron város esküdtjei és polgárainak közössége tudtul adják, hogy polgártársuk, Vkurwar-i (dict.) Péter c. halála e. nagybetegen a maga és ősei lelki üdvéről gondoskodva összes javai felől úgy végrendelkezett előttük, hogy Onbusch-v. német elnevezéssel Spanfurt-birtokát, ill. faluját hitvesének, Ilonának a beleegyezésével s fiainak, Jánosnak és Pálnak a jóváhagyása mellett haszonvételeivel és tartozékaival - így szántókkal, rétekkel, szőlőkkel, erdőkkel, legelőkkel s hegyvámmal - együtt felerészben ráhagyja a Szt. Mária-hegyi ciszterci monostor konventjére örök birtoklásra. A végrendelkező a birtokfelek elidegenítésének esetére
