Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

akik febr. 2-án (in fe. Purif. B. virg.) a birtokszomszédok jelenlétében Walth és Sarmasd részbirtokokat ellentmondás nélkül iktatták Zarka Miklósnak, ezenkívül pedig elvégezték a nevezett Purpach-Purbach birtokának hj.-át is, s annak tulajdonába Miklóst ugyancsak ellentmondás nélküli beiktatták. Hj.: kezdete a Dé-i részen 3 határjelben, amelyek közül az egyik Szt. Mihály egyházáé, a másik Gyarmanus-é, a harmadik Purpach-é, Rapchapataka-Rapcapataka, RaduzlouRaduzlo földjéhez érve 2 határjel a víz mellett, Ny felé Raduzlo fiai és Purpach földjének határán 2 határjel a Rapcapataka-nál, Nadaspataka a határvonal Raduzlou fiainak földje és Purpach között, Ny felé Máté fiainak Purpach-ához, majd a nevezett vízfolyásban Purpach faluhoz ér, 2 határjelnél Dé felé elhagyja a vizet, megkerüli a falu mögött annak erdejét, amely Raduzlou fiainak jóváhagyasával Purpach-hoz tartozik, É felé körtefa alatti 2 határjelhez s ott vissza a Nadaspatak patakba, abban nagy országúthoz, amelyet Utteuim-nek (Vtteuim) mondanak, ott 3 határjel Raduzlo fiaié, Purpach-é és a Walth-i népeké az úton tovább a Fueniespatak-nál levő, Walth, a Thyak-i (Tyak) egyház és Purpach földjét elválasztó 3 határjelhez, majd a nevezett egyház szomszédságával tovább körtefa alatti 2 határjelhez, amelyek egyike Szt. Egyed egyházáé, míg a másik Purpach-é, a Sar-ba vivő úton Sydharasta nevű cserjéshez Ke felé, onnan szarvasveremhez (ad foveam ceruorum), ahol az apát halászóhelyének vize folyik, ott 2 határjel, amelyek egyike Szt. Egyed-egyházáé, a másik pedig Purpach-é, a víz mentén tovább a nevezett birtok újabb 2 határjeléhez, innen a vízben le ahhoz az erdőhöz, amely É felől Szt. Egyed egyházáé, Dé-ről Purpach-é, a vízben tovább 3 határjelhez, amelyek a nevezett egyház, továbbá Gyarmanus fiainak és Purpach-nak a földjét jelölik, Dé felé Popkerequi ~ Popkerequenél (Popkereqe) levő nagy nyárfához, az apát földszomszédságának vége, Popberegi mentén tovább 2 határjelhez, amely Gyarmanus és Purpach földeket jelöli, vissza a Ke-i részen a kiinduló 3 határjelhez. Á.: a 666. számú oklevélben. K.: F. VIII. 4. 631-635. (322. szám); HO. II. 59-61. (47. szám); AO. V. 589. (367. szám); Bgl. IV. 44-46. (99. szám; csak a hj.-t közli, de azt 2 kézirat szövegváltozatában [1. E. és A. példányát az átíró oklevél apparátusában]. (Mind Á.-ból). Megj.: A jelentés datatio-}a. valamennyi A.-ra visszamenő példányban hiányzik; meglehet, hogy már a jelentés eredeti formája sem tartalmazta. Az átírás kézirati példányainak szövegösszefüggéseit az egyes kiadásokkal 1. az átíró oklevél apparátusában.