Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

fordulóján mely birtokok kapcsán támadt perben használták fel bizonyíték gyanánt. Garai Miklós nádor oklevelét 1. ZsO. II. 4558. szám alatt. 685. 1329. A Kolosmonostor-i monostor [konventje] e. a Bogán és Berthend családok között javaikat illetően megkötött csereügyleti szerződés. E.: R.: F. VIII. 7. 217. (168. szám) (latin nyelvű) [a F. által adott lelőhelymegjelölés: E chartis Transylvanis nro. 11.]. Megj.: Felvethető, hogy F. eme bizonytalan utalása valamiképpen a 179. számú iratban foglalt csereügylethez kötődik. Bár azt az iratot az erdélyi kápt. adta ki, a királlyal birtokot cserélő személy egyes névelemei Bechendfia Ferenc: fia Puga

n (dict.) István mr. nem állnak távol azoktól a „családnevektől", amelyek F. a fenti csereügylet részvevőiként tüntetett fel. 686. 1329. A Kw-i kápt. e. - 1329-ben (a. d. 1329.) kiadott oklevelének tanúsága szerint Wolko-i Imre fia Pál fiai: János, Tamás, Péter, Pál és Imre, továbbá anyjuk az oklevél keltétől számított 15 évre elzálogosították 50 M. ellenében [Tá. 1.: Gara-i István bán fia:] Bothus (Butus) (dict.) Jánosnak ama Pasaga és Wolko m.-kben fekvő, Borh (Borch), Wylok (Wylak) és Roholch nevű birtokaik harmadrészét haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt -, amelyek királyi adományképpen háramlottak atyjuktól, Imre fiától: Páltól rájuk. Az iratban foglalt számos kikötés között szerepelt, hogy ha Jánost a zálogidő végéig békében meghagyják a szóban forgó részek birtokában, úgy annak leteltekor az 50 M. visszafizetésével kell a zálogba adóknak kiváltaniuk földrészeiket, ám ha mégis a kikötött időtartamon belül szüntetnék meg János birtoklását, v. bárki is jogi úton zárná ki őt abból, úgy a kizáratás napjától számított 40 napon belül 60 M.-t tartoznak neki megfizetni a tőle kapott 50 M. helyett. Tá.: 1. Nagymartoni Pál országbíró, 1335. jún. 23. Dl. 33 565. (NRA. 646. 27.) 2. Uő., 1338. júl. 27. Dl. 33 739. (NRA. 650. 23.) (Eltérő névalakjai zárójelekben szerepelnek.) K.: -