Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

612. 1329. nov. 22. Avignon [XXII.] János pápa azon értesülése nyomán, amelyet a Szlavónia tartományában (in provincia Sclavonie) az eretnekkel szemben működő inkvizítortól, Fábián minorita testvértől szerzett, tudatja lombardiai legátusával, Bertrandus ostiai püspökkel, hogy amikor a nevezett inkvizítor a zárai egyházm.-be tartozó Szt. Kozma és Dámján bencés monostor apátjával, Mártonnal, ill. egyik szerzetesével, Ferenccel szemben igyekezett eljárni - minthogy azok az eretnekség súlyos gyanújába keveredtek -, János zárai érsek a vizsgálatot ellehetetlenítve, erőszakkal kiragadta a gyanúsítottat az inkvizítor embereinek s csatlósainak (ministri) kezéből, s védelmet adva nekik, tulajdon házába vitette őket, s erőszakosan lépett fel Fábiánnal szemben. Mindezek nyomán meghagyja a legátusnak, hogy a történtek felől jusson teljes bizonyosságra, majd értesüléseit haladéktalanul tudassa vele is, hogy a szükséges intézkedéseket az ügyben mielőbb megtehesse. D. Avinione, X. Kai., Dec., pápaságának 14. évében. Reg.: Theiner szerint: ASV. Reg. Vat. An. XIV. secret. ep. 1102. K.: Theiner, Mon. Slav. I. 174-175. (230. szám); Smic. szerint: Eubel, Bull. Francisc. V. 451. (823. szám), s ennek nyomán Smic. IX. 493^194. (403. szám). 613. 1329. nov. 23. A győri kápt. jelenti [I.] Károly királynak (H), hogy teljesítve 1329. aug. 13-i parancsát (1. 456. szám) tanúul állította Zazy-i Miklós királyi ember mellé kanonokját, Miklós mr.-t, akik nov. 21-én (f. III. prox. p. oct. B. Martini conf.) megjelentek Pethen birtokon a Nyulak szigeti apácák és a Pethen-i nemesek közötti viszály megegyezéssel szándékolt lezárásához, ám a felek a fogott bírókként közreműködő nemesek, ti. a Churle birtokbeli Penchul fia: András, Karcha-i Péter fia: Salamon, az ugyanonnan való Seraphyn fia: István és Hegun fia: Benedek, János Zerdahel-i plébános és Zazy-i Jakab fia: János döntésének mégsem vetették alá magukat, minthogy a Pethen-i nemesek az apácák számára nem több, mint 20 hold szántónak, a kaszálóból pedig 20 kaszaaljra elegendő területnek s ezek mellett legelőként használható mezei földnek az átengedésére voltak csak hajlandóak, az apácákat képviselő Domokos officialis viszont mind a szántókat, mind az összes egyebet illetően azok teljességének átruházását kívánta, s elfogadhatatlan lévén számára a korlátozott átengedés, azzal vetette el az egyezmény útján való döntést, hogy inkább a királyi ítéletére bízza magát és képviseltjeit. D. 3. die arbitrii prenotati, a. superius annotato.