Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

megbüntetése alól, egyszersmind érvénytelenítik a Lampert országbíró, a Fülöp mr. és más bírák, ill. kápt.-ok és konventek azon bírói tárgyú, ill. tilalmazó leveleit, amelyeket egymással szemben adattak ki. A szóban forgó birtokharmad kapcsán a jövőben pert támasztó, ill. a létrejött egyezséget bármiben megszegő fél a másikkal szemben patvarkodásért birtokainak elvesztésével bűnhődik. Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1358. nov. 23. Dl. 41 377. (Múz. Ta. Vinkler). K.: AO. VII. 508-509. (269. szám). Megj.: Vö. az 554. számú oklevéllel, amely ezen irat datálásához kínálkozó támpontként rögzíti, hogy az egyezkedő felek 1329. okt. 13-án (in quind. B. Michaelis arch.) tartoznak az egri kápt. e. a vitás birtokharmad visszaadása kapcsán megjelenni. 557. 1329. okt. 14. Vizsoly Miklós c., Vilmos (Wyllermus) mr. albírája e. Halagus-i Jakab fia: Domokos olyan vádat adott elő Fertes fiai: János, Péter és Lukasius ellenében - akik közül János járult a bíróság elé-, miszerint azoknak az apja 20 évvel korábban [1309. febr. 14-én] (f. VI. prox. p. diem Cynerum, cuius 20. revolutio preteriit annualis) meggyilkolta az ő frater-ét, Battaz-t [?] annak Halagus-i birtokán. János viszont tagadva, hogy apja valóban ezt tette volna, testvérei megkérdezése nélkül a párbaj jelét nyújtotta - attól remélve igaza bizonyítását -, amelyet Domokos azonnal el is fogadott. Erre az albíró a felek vállalása szerint oly módon ítél lovas párbajt, hogy dec. 14-én (66. die datarum presentium, videlicet 2. die B. Lucie virg. nunc venturo) Domokosnak egy gyakorlott bajnokot, míg Jánosnak egy gyakorlatlan bajvívót kell Wysul-Wysl-ba, Vilmos mr. színe elé a küzdőtérre hoznia, avagy személyesen kell lóról, felfegyverkezve megvívniuk egymással. D. in Wysl, 2. die quind. B. Michaelis arch., a. d. 1329. E.: Pécsi püspöki kvt. Klimó-gyűjt. 43. (Df. 285 787.) Hátoldalán azonos és újkori kéz írásával 2 tárgymegjelölés; időrendi mutatócédulája szerint zárlatán pecsét nyoma. K.: F. szerint: Schwartner, Introductio 353.; F. VIII. 3. 391. (166. szám) (Kaprinay gyűjt.-e nyomán).