Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

elhelyezkedő - azzal egyező irányban fekvő rész a rajta élő jobbágyokkal és a malom további harmadával együtt Istvánnak jut örök birtoklásra. A negyedik - az előzőekkel azonos elhelyezkedésben fekvő - rész Beke-é lesz, a fennmaradó ötödik, a többihez hasonló fekvésű rész pedig Petheu örök tulajdonába kerül. Beke és Petheu elismerik a kápt. e., hogy csak 3 testvérük áldozott költségeket jobbágyok telepítésére és fáradozott az ügy érdekében; ők ínségükben nem csatlakozhattak hozzájuk; emiatt a jobbágyok csak hármukat illetik. János, Demeter és István kinyilvánítják, hogy amennyiben később Beke és Petheu is részesedni szeretnének a malom hasznából, úgy 6 M.-t tartoznak nekik fizetni hozzájárulás gyanánt fáradozásaikértés költségeikért. D. f. III. prox. an. fe. B. Mychaelis arch., a. d. 1329. E.: Dl. 85 222. (Sztáray cs. lt. 15.) Hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés; hátoldali kerek pecsét nyoma. K.: Sztáray I. 60-61. (49. szám). 525. 1329. [szept. 26. (v. u.)] [Ipoly-]Ság István, a Saag-i Boldogságos Szűz egyházának prépostja és ugyanazon hely konventje e. szept. 26-án (f. III. an. fe. Michaelis arch.) Miklós fia: Pok (dict.) Lázár (filius Nicolai Lazar dict. Pok) és Pál fia: Bozo, Ganam~Ganan-i nemesek kinyilvánítják, hogy Ganan nevű földrészüket - mivel ifjú koruk, illetőleg szegénységük miatt nem maradhatnak tovább e birtokon - átadják rokonuknak, az ugyancsak megjelent Sag~ Saag-i Péternek addig az ideig, amíg vissza nem jöhetnek, és birtokukon meg nem maradhatnak. Péter szavatolja, hogy a földrésszel kapcsolatos perekben helytáll távollevő rokonai helyett. D. in Saag, a. d. 1329. E.: Dl. 40 565. (Múz. Ta. 1916. 28.) Hátoldalán pecsét nyoma. K.: R.: Bakács, Pest megye 143. (444. szám). 526. 1329. szept. 27. Visegrád Erzsébet királyné (H) tudatja a somogyi Szt. Egyed-monostor apátjával és konventjével: a színe elé járult Nog (dict.) Lőrinc fia: György kinyilvánította, hogy miután a Somogy m.-ben Gunkud birtokon fekvő részbirtoka körül hosszas pert folytatott Sándor c. e. Wgal-i Iwanka fiaival: Jakabbal, Pállal, Miklóssal és Istvánnal, úgy döntött, hogy a szóban forgó földrészt eladja a nevezetteknek, mégpedig