Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja e. egyik részről a néhai Rycolphus c. fia: János mr., a másikról testvére, Rycolphus mr. megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy mivel Rycolphus mr. hozzájárulását adta ahhoz a birtokcseréhez, amelyet ő eszközölt a menedékkövi (Lapis Refugii) karthauzi testvérekkel - amely csere során ti. az elhunyt testvérük, Kokos mr. által lelki üdvükért a szóban forgó szerzeteseknek adományozott Hemburk birtokot elcserélte azzal a Kolchwan birtokkal, amely a kápt. privilegiális oklevelének (I. 22. szám) tanúságával a 2 testvér között végrehajtott birtokosztály során neki jutott -, viszonzásképpen megengedi Rycolphus mr.-nek, hogy ha az bármit is vissza tud szerezni a testvéreik, Kokos és Henrik által akár adomány, akár eladás útján elidegenített birtokaikból, bármely úton és bármikor is jár sikerrel, az így visszakerülő birtokok mindegyike az említett osztozás során Rycolphus mr.-re eső részhez tartozónak számít, s azokat örök jogon ő birtokolhatja tovább. Ez alól mindössze Sonwyz falu, ill. birtok képez kivételt, továbbá egy falu - legyen bármelyik is az - ama falvak közül, amelyeket Kokas mr. a Donaycz folyó mentén elidegenített. Esetükben János mr. engedélyt kapott Rycolphus-tól, hogy ha sikerrel jár el visszaszerzésükben, úgy e szerzemények a továbbiakban mint örök jogú birtokai a továbbiakban a neki jutott részhez tartozónak számítsanak. Az oklevél visszahozatalának esetére a kápt. privilégium kiadását ígéri. D. in quind. Epiph. d., a. d. 1329. E.: Dl. 2520. (MKA. Acta jes. Leucsovien. 5. 24.) Hátlapon kerek pecsét nyoma, hártyacsíkkal. Má.: Dl. 382. (MKA. Acta jes. Leucsovien. 8. 1. Ii. 27-28. old.) (1660-1661. évi). K.: Wagner, Sáros 516. (V. szám; részlegesen és csak évi kelettel.) Megj.: A karthauzi szerzetesekkel eszközölt birtokcserével kapcsolatban 1. a 29. számú oklevelet. 40. 1329. jan. 21. A Sepus-i [!1 Szt. Márton-egyház kápt.-ja a menedékkövi (Lapis Refugii) [monostor] ügyvédjének mondott János testvérnek, nemkülönben Benedek testvérnek, Scepus-i karthauzi szerzeteseknek a kérésére és oklevél-bemutatása alapján függőpecsétje alatt átírva megerősíti [I.] Károly király (U) 1323. okt. 29-én kiadott, új és autentikus pecsétjével ellátott privilégiumátf, amely a nevezett király 1308. szept. 7-i átírásán keresztül megerősítette [III.] András király 1293. márc. 21én kibocsátott privilégiumát, ill. az abban átírt, [IV.] László királytól származó 1284.