Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

tulajdonába, amikor a Batiz testvérének, Miklósnak az özvegyét képviselő officialis, Hunth fia: Pál tiltakozást jelentett be úrnője nevében, amiért az özvegyet a királyi ember a helyszínen megidézte Benedek fia: Miklós ellenében okt. 6-ra (ad oct. B. Michaelis arch.) a nádor színe elé. Ezt követően, amikor a nádor embere és a kiküldött tanú jelentést tettek a kápt. e., megjelent ugyanott Batiz fia: Miklós mr. serviens-e, Cikw, aki ura nevében szintén ellentmondott Benedek fia: Miklós beiktatásának és visszahelyezésének a szóban forgó várak és birtokok tulajdonába. Ezért a nádor embere Batiz fiát: Miklóst ugyancsak a nádor elé idézte a már említett okt. 6-ra Benedek fia: Miklós ellenében. D. in domin. prox. p. oct. Nat. virg. glor., a. supradicto [1329.]. E.: Dl. 2558. (NRA. 1547. 75.) Zárlatán természetes színű kerek pecsét nyoma. K.: AO. II. 430. (376. szám) (kivonatos). 511.1329. szept. 18. A boszniai kápt. e. egyik részről Terpune-i Mylota fia: Berizlaus, a másikról Palagar-i Tamás fia: János a maga és testvérei, Imre és Márton nevében megjelenvén, kinyilvánítják, hogy perek forrásává lett összes viszályukat rendezve olyan békés megállapodásra jutottak egymással, miszerint János, Imre és Márton Palagar-i birtokuk beruk-nek mondott berkét - amelyben 2 nagy tul fa áll, és amely közvetlenül Berizlaus Terpune földje mellett helyezkedik el - örök jogon átadják Berizlaus-nak, aki viszont azt az erdőrészt, amelyet Tamás fiai közül János és Márton adtak 2 penza híján 3 M.-ért zálogba neki, visszabocsátja örök tulajdonukba. Azt a sík területű földet, amely János, Imre és Márton erdeje mellett fekszik, és amely köztudomásúlag Berizlaus-é, Tamás fiai elismerik Berizlaus örök tulajdonának, s lemondva róla meghagyják neki. A felek az egyezséget a pert kezdeményező fél által a másiknak perkezdet e. fizetendő 3 M. összeg kötelezettségével szavatolják. Erről a kápt. autentikus pecsétjével megerősített és az ABC 3 betűjével intercidált privilégiumot ad ki. D. f. II. prox. an. quind. Nat. [B.j virg., a. d. 1329. E.: Dl. 40 560. (Múz. Ta. Nagy Imre-gyűjt.) Felül chirographált oklevél; függőpecsétre utaló bevágások. K.: AO. II. 431. (377. szám); Smic. IX. 488-489. (397. szám).