Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

Tamás, valamint az Aladár fia: Prebardus és László fia: János részéről közreműködő Tamás fia: Péter királyi emberek mellé, akik aug. 22-én (in oct. Ass. virg. glor.) a szomszédok és más fogott bírák jelenlétében elvégezvén Galmasthow halastó becsűjét, annak értékét 25 M.-ban állapították meg. D. in crastino dict. oct. Asfs]. virg. glor., a. d. 1329. E.: Dl. 76 410. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. b. 56.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárlatán természetes színű kerek pecsét kis töredéke. K.: Z. I. 333-334. (351. szám). 473. 1329. aug. 23. Jakab prépost és a Turch-i Boldogságos Szűz-monostor konventje e. egyik részről János fia: Gergely, a másik részről Péter és fivérei, Iwachun és Ioan megjelenvén kinyilvánítják, hogy a Wag folyó mentén fekvő öröklött földjüket telkekből (lanea) álló 2 egyenlő részre osztották, amelyből a Ke-i rész sorshúzással Péternek, Iwachunnak és Ioan-nak jutott örökségi jogon, míg a Libule felőli Ny-i rész János fiáé: Gergelyé lett hasonlóképpen örök jogú birtoklásra. A megosztott birtok határa: Wag folyónál fűzfa alatt földjel, Dé-nek szántón át, az országút mellett földjel, át az úton, berch tetején földjel, át a berch-en, síkságon földjel, völgy, utat keresztezve szántókhoz, ahol földjel, patak forrása, berch, tetején földjel, Hlynnypotoca patak, a túlpartján földjel, sík részen földjel, végige síkságon Dé-nek Libule föld határához, ahol egy földjelben véget ér. Az ugyancsak birtokukba tartozó Wag menti szigetet és cserjést hasonlóképpen kettéosztották, amelyből Péter és fivérei a Ke-i részt kapták, míg a Ny-i, kiterjedésében sokkal nagyobb, de kevésbé értékes rész Gergelynek jutott. E rész elhatárolása: a Wag-nal egy földjeltől Dé-nek tartva átvág a szigeten, és elér egy vízhez, amelynek a partján egy fűzfa alatt földjel. Erről a prépost és a konvent pecsétjükkel megerősített oklevelet adnak ki. D. in vig. B. Bartolomei ap., a. d. 1329. A. E.: MTA. Kvt. Kézirattár 84. (Df. 243 730.) AO. szerint zöld-lila selyemsodraton függő pecséttöredékkel. K.: AO. II. 427-428. (373. szám) (kihagyásokkal).