Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

formált igényeik jogosságát-, majd pedig rendelkezésének megfelelelően júl. 15-én (in 22. die predicti fe. [scil. fe. Nat. B. Johannis Bapt.]) Bachka-i Miklós nevében frater-e, a Lelez-i konvent ügyvédvalló levelével meghatalmazott László, míg Perbardus és János képviseletében az ugyancsak a Lelez-i konvent levele által meghatalmazott Besenyő (Bissenus) Jakab bemutatták előtte a bizonyító eskü letételéről beszámoló 2 konventi jelentést (1. 361., 378. számok), ő abból kiindulva, hogy a tanúságtétellel bizonyított pereket a királyság jogszokása szerint v. párbajjal v. perdöntő eskü letételével kell eldönteni, háromszor megkérdezte Perbardus és János ügyvédjétől, Besenyő Jakabtól, hogy a döntés 2 formája közül melyiket választja. Jakab az eskütétel mellett döntött, ám mert az országbíró nem ismerte sem Gyalmastho minőségét és nagyságát, sem pedig értékét, és a szabályos becsű megtörténte nélkül nem ítélhette meg az esküt, ezért tanú kiküldésére utasítja a Lelez-i konventet, aki e. a Bachka-i Miklós részéről királyi ember gyanánt állítandó Conradus fia: Tamás, ill. Kelien fia: Kelyen valamelyikének, míg Perbardus részéről Tamás fia: Péter avagy Geurk fia: Lukasius valamelyikének kell aug. 22-én (in oct. Ass. virg. glor.) a felek v. ügyvédjeik, továbbá a szomszédok és más fogott bírák jelenlétében elvégezniük a becsűt. Ennek megtörténtéről aug. 29-re (ad 8. diem dictarum oct.) megküldendő írásos jelentést kér a konventtől, hogy a vitás halastó abból kiderülő milyensége, nagysága és értéke alapján ítélhessen a Bachka-i Miklós által leteendő esküről. D. in Wysegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1329. E.: Dl. 76 407. (Zichy cs. zsélyi lt. 1. b. 55.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; zárlatán egy természetes színű nagy, pajzs alakú, valamint egy kis pecsét nyoma. K.: Z. I. 329-330. (347. szám) R.: Doc. Trans. II. 295. (554. szám) (K. alapján; román nyelvű). Megj.: L. még a 472. számú oklevelet. 406. 1329. júl. 23. A nyitrai kápt. e. Kuspag-i Iwan fia: János, az esztergomi egyház nemes jobbágya a maga és fiai: Balázs és Domokos nevében kinyilvánítja, hogy Kuspag-i birtokán levő malomhelyét a Peleupataka folyóvízen odaadja rokonának, Fehér (Albus) Tamás Vychap-i officialis-nak, mégpedig olyasformán, hogy Tamás saját költségén fog gondoskodni a malom kijavításáról, majd a malom elkészülte u. annak jövedelméből és hasznából közösen részesednek ezután fele-fele arányban örök jogon. D. in domin. prox. an. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1329.