Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

völgyhöz Ny felé, határjelül szolgáló kő, a Goron partja, egy hídhoz közeli hársfa alatt földjel, innen a folyó közepén vissza az első határjelhez. A felek érvénytelennek s a másik féllel szemben minden bíró e. hatálytalannak nyilvánítják az összes olyan oklevelet, amelyet a szóban forgó területről a bemutatott privilégiumot megelőzően v. követően bocsátott ki bármely, autentikus pecséttel rendelkező kápt. v. konvent, és amely esetleg őrizetükben maradt volna, v. ezután kerülne oda. Ha a későbbiekben a felek valamelyike kétséget támasztana a jelen adománnyal kapcsolatban, úgy a bíró része nélkül értendő 20 M.-t kell perkezdet e. fizetnie a másik félnek. A konvent minderről a felek kérésére autentikus pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet ad ki számukra. D. in fe. Divisionis ap., a. d. 1329. E.: Dl. 84 686. (Radvánszky cs. radványi lt. 1. 1. 16.) Lila zsinóron természetes színű kerek, sérült, kopott függőpecsét. K.: 392. 1329. júl 15. Visegrád Pál c., országbíró emlékezetül adja: a korábbi bírói határozatát rögzítő oklevele (1. 316. szám) szerint Sebreth fia: László mr.-nek jún. 19-én (f. II. prox. p. oct. Penth. iam preterita) tanúkkal kellett bizonyítania a vasvári kápt. előtt, hogy ő [1324.] szept. 29-én (in fe. B. Mychaelis archangeli, cuius nunc 6. adveniret revolutio annualis) 20 M. készpénzt adott Mester-i Balázs fiának: Feketeu ~Feketheu-nek, majd a nevezettet további 20 M. megfizetésével váltotta ki Imre fia: Lőrinc fogságából amely 40 M.-t teljesítendő szolgálatok fizetségéül szánta Feketeu-re, az azonban utóbb nem szolgálta le nála az összeget, sőt, ügyvédjén keresztül immár azt is letagadja, hogy egyáltalán pénzt kapott tőle, és hogy valóban az érte fizetett váltságdíj ellenében szabadult volna ki fogságából, ill. hogy bármiben is tartozása lenne László mr.-rel szemben. A tanúállítással kapcsolatos kápt.-i levéllel (1. 324. szám) júl. 8-án (in quind. Nat. B. Johannis Bapt.) kellett a feleknek ismét az országbíró elé járulniuk. A vasvári kápt. e napon bemutatott irata szerint László mr. eleget tett előírt tanúállítási kötelezettségének, ezek után pedig az országbíró - minthogy a tanúval bizonyított összes per lezárása 2 módon, ti. bajvívással v. eskütétellel lehetséges háromszor megkérdezvén a Feketeu képviseletét az esztergomi Szt. István királyiegyház] konventjének ügyvédvalló levelével ellátó János fiát: Pétert, hogy párbaj, ill. eskütétel útján kívánja-e a per eldöntését, az a párbajt választotta. Az országbíró és bírótársai ennek nyomán úgy döntenek, hogy Sebreth fia: László annak bizonyítására, hogy a panaszában előadottak megfelelnek a valóságnak, állítson ki egy gyakorlott bajvívót a küzdőtérre, míg a szóban forgó vádat mindenben tagadó