Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

földje között fekvő Zamto birtokot, tanú állítását kéri a [budafel-]hévízi (de Calidis Aquis) Szentháromság-egyház keresztes konventjétől ...le-i Homodeus fia: György, ill, Scygethmelliky-i Elek nádori emberek valamelyike mellé, hogy együttesen eljárjanak a szóban forgó határkitűzésnél. Az esetleges ellentmondókat a nádor színe elé idézteti, egyben a történtekről írásos jelentést kér a nádor számára a határok feltüntetésével. D. in Veteri Buda, f. VI. prox. p. fe. Inv. S. crucis, a. d. 1329. Á.: a 239. számú oklevélben. K.: Z. XII. 7-8. (8. szám). R.: Bakács, Pest megye 142. (441. szám). 223. 1329. máj. 6 A győri kápt. e. egyik részről Rede birtokbeli Mihály fia: Feyes (dict.) János képviselve fiát, Jánost is -, a másik részről a nemes Deythylinus c., a pannonhalmi (de Sacro Monté Pannonié) Szt. Márton-hegy várnagya megjelenvén, előbbi kinyilvánítja, hogy Győr m.-i Paznan birtokát, amelyet a néhai Chaak nb. Márk fia Istvánnak a fiai, a nemes Péter és István mr.-ek a [székes-Jfehérvári kápt. privilegiális oklevele révén a Cheznyk-i várban, ill. a Cheznyk-hegyi erődítményekben és tornyokban általa birtokolt részért cserében adtak oda neki, ő most tartozékaival és haszonvételeivel, így a Szt. Imre hitvalló tiszteletére emelt templommal s a birtok területén telepített szőlőkkel együtt 100 M. - a Győrött érvényes M.-nként 10 pensa árfolyam szerint számolt - bécsi dénár ellenében testvérei és rokonai, nevezetesen Jakab fia: Miklós és Zwmur fia: Miklós Rede-i nemesek beleegyezésével, nemkülönben pedig Miklósnak, a pannonhalmi Szt. Márton-hegyi [monostor] apátjának s ugyanazon hely konventjének egyetértésével örök jogon eladja Deythylinus c.-nek, egyszersmind a kápt. e. átadja részére a [székes-]fehérvári kápt. említett privilégiumát is. D. die sabb. prox. p. oct. B. Georgii mart., a. d. 1329. Mátyás lévén az olvasó-, György az éneklő-, Jakab az őrkanonok. E.: BFL. 329. Capsarium 9. B. (Df. 207 135.) Felül chirographált oklevél; AO. szerint fehér-zöld selyem szalagon függő ép pecséttel. A.: a 607. számú oklevélben. K.: AO. II. 404-405. (353. szám) (E.-ről; kihagyással); P. II. 367-368. (103. szám) (Á.-ról).