Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.)

felfelé tartva felmegy a Zelech és Taba erdők közötti beerc-re, amely Zeek és Gulateleke földek között von határt, innen felmegy egy nagyobb beerc-re a Wyliafeu tetejére, ahonnan visszatér a kezdőponti kőjelhez. A felek kölcsönösen szavatosságot vállalnak egymás háborítatlan birtoklásáért, kikötvén, hogy a vállalt kötelezettség elmulasztása esetén a kárt szenvedő felet az ellenoldalon álló az elszenvedett veszteséggel egyenértékű másik birtokának átadásával tartozik kárpótolni, amit ha nem tudna teljesíteni, úgy visszaállítandó az eredeti állapot. Erről a kápt. autentikus függőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki mindkét fél számára. D. II. f. prox. p. domin. Judica, a. d. 132[9. suprajdicto, Miklós lévén a prépost, San[tus az éneklő-, Tamás az őrkanonok,] Salamon Torda-i főesp. a dékán. A. E.: Dl. 105 380. (AL. Wesselényi cs. lt.) Alsó részében több helyen vízfoltok nehezítik elolvasását; függőpecsétjének kiszakadása miatt alul középen az irat egy kisebb darabja hiányzik. Hátoldalán közeli korú kéz írásával latin és 16. sz.i kéz írásával magyar nyelvű tárgymegjelölések; függőpecsételés nyoma. Á.: 1. Erdélyi kápt., 1417. jan. 13. Fk.: Dl. 37 277. (Kornis cs. lt. 2.) (Az átírás részleges, csak a Szilvás, Nagyakasztó, Septér és Örményes eladományozására és hj.-ára vonatkozó részeket tartalmazza.) 2. Ua., mint Á. 1. AJ. Cluj. Cluj-Napoca (Kolozsvár). Kornis cs. szentbenedeki lt. 2. (Df. 257 650.) A. 1-2. jelzetei azonos oklevélről készült felvételeket jeleznek. Má.: Dl. 28 723. (Kolozsmonostori konvent o. lt. Metales A. 20.) (15. sz.-i, Á.-ról). K.: F. VIII. 3. 377-378. (159. szám) (az állítólag E.-t használó Cornides alapján, ugyanakkor az irat szövegének csak töredékét közölve); AO. II. 394-401. (348. szám) (E.-ről; kisebb kihagyásokkal). Ford.: Doc. Trans. II. 275-281. (534. szám) (AO. nyomán; román nyelvű); KRE. 162-163 (66. szám; AO. alapján, részlet). 180. 1329. ápr. 10. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja emlékezetül adja, hogy az előző levelében foglaltak [/. Anjou-okit. XII. 470. szám] szerint Buguty-i Kázmér fia: Varda c. köteles volt a kápt. színe e. 10 M.-t fizetni - részint dénárokban, készpénzben, részint becsérték alapján - Molnar-i András c.-nek, valamint Makwa-i Bekus fiának: Istvánnak, mégpedig 2 részletben: először jan. 13-án (in oct. Epiph. d.), majd ápr. 5én (in oct. medii Quadr.), amely összeg lerovására azért kényszerült, mert kezességet vállalt az András c. és István által törvényes őrizet alatt tartott Vylmarius fia: Miklós jobbágyért (coloneus), aki viszont eltávozott tőle, s így nem tudta őt a vasvári c. és