Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Tá.: 1. Szepesi Jakab országbíró, 1380. máj. 27. Dl. 42 158. (Múz. Ta. 1928. 37.) (E.ről). 2. Ua. Dl. 285. (NRA. 1844. 28. 12. old.) (1814. máj. 21. hiteles Má. Tá. 1-ről). K.: 458. 1328. okt. 31. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, prmc. Sal., mont. S. Angeli dom.) előtt a Szepes m.-i nemesek a maguk és m.-jük mindenféle állapotú lakói nevében elpanaszolják, hogy egy közöttük érvényesülő káros, sőt, visszaélésre alkalmat adó szokás szerint, amikor a perek során bármely bíró előtt a per tárgyának előadására több pontban és terjengősen kerül sor, a bíró pedig történetesen esküt ítél oda valamelyik félnek, az eskütevőnek esküjében a per tárgyát képező dolgokat teljességgel aszerinti rendben kell elmondania, ahogyan azt a bíróság előtt hosszasan és összetetten előadták, aminek következtében aztán alig akad olyan, aki el ne bukná a pert. Ezért azt kérelmezik, hogy a király határozza meg az ilyen eskük letételnek valamely egyszerűsített, de megbízható módját, amely a sok-sok szóból csak a per lényegét tökéletesen magába foglaló előadást támasztja követelményül. A király az Erdélyben (in partibus Transsilvanis) erős hadsereggel vele együtt levő főpapok és bárók tanácsával meghatározza az eskütétel egyszerűsített, kötetlenebb fonnáját, amely a per tárgyát képező dolog szó szerinti visszamondása helyett a lényeg rövid és egyértelmű kifejezésén alapul. Megengedi továbbá, hogy eme rövidebb esküfonna elvétésekor is legyen még két lehetősége az eskütevőnek az esküszöveg újbóli elmondására. Mindehhez mintaként két esküformát is rögzít az oklevélben; ha Pál felperes a védekező Miklós ellenében esküt tenni tartozik lett légyen is bármilyen természetű a kereset, és ítéljen is felőle bármely bíró -, e szavakat mondva kell esküdnie: „Isten engem úgy segéljen, hogy Miklós mindazokban, amiket a bíróságon elmondtam, vétkes velem szemben, avagy ennyi és ennyi pénzzel, illetve ilyen és olyan dologgal tartozik nekem"; következésképpen pedig, az eskütársak közül kinek-kinek ezt kell mondania: „Isten engem úgy segéljen, hogy Miklós mindazokban, amelyeket Péter [! 3>: Pál] a bíróságon vele szemben elmondott, vétkes; illetőleg ennyi meg ennyi pénzzel, avagy ilyen meg olyan dologgal tartozik neki." Ezzel szemben hasonlóképpen, ha a védekező Miklósnak kell a panaszos, Péterrel [! 3>: Pállal ] szemben esküdnie, ilyesformán kell szólnia: „Isten engem úgy segéljen, hogy mindabban, amit Péter [! 3>: Pál] a bíróságon velem szemben állított, ártatlan vagyok, és semmi pénzzel, illetve semilyen dologgal nem tartozom neki, avagy ennyi és ennyi pénzzel, illetve ilyen és ilyen dologgal tartozom neki." Következésképpen az eskütársaknak az esküje így szól: „Isten engem úgy segéljen, hogy Miklós mindazokban, amelyeket Pál a bíróságon előadott vele szemben, ártatlan, illetve hogy semmi pénzzel, avagy semilyen dologgal nem tartozik neki, vagy hogy ennyi meg ennyi pénz a tartozása." Ezenfelül a szóban forgó nemesek azon panaszára, amely szerint jobbágyaikat rendre a király, a nádor, a megyésispán (c. parochyalis), ill. a szolgabírák színe ele idézik, úgy határoz, hogy a jobbágyokkal rendelkezők maguk kapnak lehetőséget - ill. ők kötelezettek - a jobbágyok fölötti ítélkezésre, kivéve a tolvajlás, az útonállás, az erőszakoskodás cs a