Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Anjou-okit. XI. 359. szám], emellett pedig András és János a kirótt bírságot űzessék meg a per kezdete előtt, és amennyiben ezúton sem jelentkeznék senki nemzetségükből, úgy feleljenek ők egyedül az ügyben. A jelzett napon Miklós fia: András és Chama fia: János oldalán rokonaik, B\vd~Bud (dict.) Miklós két egyaránt János nevű fia, Lypoldus-Lipoldus-Lepoldus fia: Tamás, továbbá az említett András testvére, Iwanka fia Miklós fia: Iwanka is megjelentek, András és János pedig kijelentették, hogy kikiáltással nem idéztettek meg senkit, mert többen nem is tartoznak nemzetségükbe, ill. ha netán lennének is még ilyenek, a megjelentek helyettük is megfelelnek majd Miklós prépost és kápt.-ja mindenféle, a szóban forgó birtokot érintő ellenvetésére. Miklós prépost, valamint a kápt. ügyvédvalló levelével meghatalmazott Tamás őrkanonok és Márton kanonok előadták, hogy Twrnye birtokot Chukar fia Péter fia: János pozsonyi nemes várjobbágy királyi adomány révén régtől fogva kizárólagosan birtokolta, s azt gondoskodva szülei és tulajdon lelki üdvéről - ő adományozta ellentmondás nélkül a pozsonyi egyháznak. A birtokba azonban a jelenlevő András és János szülei más rokonaikkal együtt jogtalanul és önkényesen betelepedve kivetették egyházukat annak használatából, s a foglalók gyermekei azóta is ott tartózkodnak. Szavaik bizonyságául bemutatták Péter fia: János 1291. évi adománylevelének megerősítéséről mind a [III.] András király által, mind az [I.] Károly király által - utóbbinak régebbi, majd új pecsétjével ellátva is - kiadott privilegiális okleveleket, továbbá az esztergomi és győri kápt.-oknak az ugyanezen adományt is említő okleveleit, végezetül pedig az esztergomi Szt. István király [-egyház] keresztesei mr.-ének oklevelét. Az utóbbi három oklevél a birtokfoglalással kapcsolatos számos vizsgálatról, tiltásról és tiltakozásról is tanúskodtak. A felsorolt oklevelek bemutatását követően Miklós prépost és társai legvégül a győri kápt.-nak egy másik nyílt oklevelét mutatták be, amelyből kiderült, hogy 1292. jún. 6-án (2. die fe. Corporis Christi, a. d. 1292.) az egyik részről a pozsonyi prépost és kápt., a másikról pedig Nek-i Iwanka fia: Miklós - András apja továbbá Vörös (Rufus) Péter, Domokos fia: Lipoldus - Tamás apja -, Paka-i Chama - János apja - és Bwd (dict.) Miklós - a két János apja - lezárván a Turnvc birtok körül forgó hosszas viszályukat, utóbbiak letették a pert és a birtokra vonatkozó, azon az alapon követelt jogukról, hogy ők az adományt tevő János nagyapjának, Chukar c.-nek a nemzetségéből származnak, végérvényesen lemondtak a pozsonyi egyház javára. Miután az országbíró a bemutatott oklevelek tartalmát megismerve háromszor felszólította Andrást, Iwanka-t, Jánost, Tamást, továbbá a két másik Jánost a birtokjogukat igazoló okleveleik benyújtására, azok ilyenekkel nem rendelkezvén továbbra is csak szavaikat ismételve hangoztatták jogosultságukat a birtokra. Ezek után az országbíró bizonyítottnak látva, hogy a Péter fia: János által a pozsonyi egyháznak adott, majd pedig az alperesek atyjai által a prépost és a kápt. tulajdonába visszaállított Turaye birtokot András és János, ill. felvonult rokonaik jogtalanul foglalták cl és tartják hatalmukban, mindezért őket, mint erőszakos foglalókat összes birtokaik elkobzásával sújtja, amelyek kétharmada a bíró, egyharmad része pedig a sérelmet szenvedett kápt. tulajdonába száll. Turnye birtokot ezzel egyidejűleg bírótársaival együtt, nevezetesen is László testvér kalocsai érsekkel, Benedek csanádi, Miklós győri, és Herricus veszprémi püspökökkel, András mr. [székes-]fehérvári préposttal, udvari alkancellárral, Demeter tárnokmr.-rcl, Mykch szlavón bánnal, Miklós pozsonyi c.-szel, továbbá Jánossal, a budai vár rector-ával és mosoni c.-szel a pozsonyi