Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

A budai kápt., miután Miklós fiai: Lőrinc, János és Péter bemutatják előtte azt az általa 1325. ápr. 11-én kiadott oklevelet, amely szerint Erzsébet nemes asszony, Pardev-i Jakab özvegye 3 M. ellenében ugyanezen kápt. előtt elzálogosította nekik [1325.] ápr. 11től szept. 25-ig terjedő időszakra a budai hegy lábánál fekvő, második férjétől, Zada-i Jakab fiától: Domokostól örökül kapott szőlőjét, amelyet ha Erzsébet a jelzett napon nem váltana vissza, akkor az a kápt. újabb oklevele révén végleg átkerül Miklós fiainak a tulajdonába, s mert a birtok kiváltása nem történt meg, a kápt. privilegiálisan átírja a bemutatott memorialis oklevelet, Miklós fiait pedig - megfelelően az özvegy írásba foglalt kötelezettségvállalásának-véglegesíti a szóban forgó szőlő örök jogú tulajdonában. Erről a kápt. pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt László mr. olvasókanonok keze által, sabb. prox. p. fe. B. Martini conf., a. d. 1328. Péter lévén az éneklő-, Jakab az őrkanonok, Posonius, Péter dékán, Székely (Sykulus) Péter, Domokos és János a presbiterek, János, egy másik János, Jakab, egy másik Jakab, Crisi[us] mr.-ek a kanonokok. E.: Dl. 2480. (Mon. V. Bud. 20. 3.) Felül chirographált oklevél; hátoldalán 15. sz.-i kéz írásával tárgymegyelölés; piros-sárga sodraton, természetes színű, mandula alakú, kopott rajzú, ép függőpecsét. K.: Megj.: Az átírt oklevelet 1. Anjou-okit. IX. 130. szám. 466. 1328. nov. 13. Visegrád [I.] Károly király (H) tekintettel arra, hogy a pozsonyi polgárok a tőle s magyar királyelődeitől elnyert privilegiális oklevelekben foglalt kiváltságuk szerint az ország egyetlen vámszedőhelyén sem tartoznak vámot fizetni (1. 351. szám), a szóban forgó polgárok azon panasza nyomán, hogy ennek ellenére főként is Vörös (Rufus) Abraam fia: András és testvérei, továbbá a nagyszombati (Tyrnauia) bíró, esküdtek és hospes-ek mégis többször vámoltatták őket, teljhatalmával élve megparancsolja a szóban forgó kiváltság említett megsértőinek: ezentúl semmilyen hivatkozással ne merjék vámmal sújtani a pozsonyiakat, különben újabb panasz esetén királyi haragjával találják magukat szemben. Egyszersmind elismerve, hogy Vörös Abraam fiai valóban olyan privilégiummal rendelkeznek, amely kivétel nélküli vámkivetésre biztosítanak számukra jogot, annak érvényét, csakis és kizárólag a pozsonyi polgárok vonatkozásában, mégis semmisnek nyilvánítja. D. in Alto Castro, in fe. B. Briccii conf., a. d. 1328. E.: AM. Bratislavy. Pozsony v. lt. 56. (Df. 238 682.) Hátoldalán közeikorú kezek írásával 2 tárgymegjelölés; Fk.-e szerint hátlapra nyomott nagy kerek pecsét darabkái. Á.: Pozsonyi kápt., 1352. márc. 30. Uo. 112. (Df 238 738.) K.: F. VIII. 3. 298-299. (111. szám) (Gyurikovits nyomán); Juck 113-114. (134. szám) (júl. 4-i napi dátummal).