Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

E.: Dl. 76 396. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. A. 76.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés; természetes színű, kerek zárópecsét töredéke. K.: Z. I. 317-318. (337. szám). R.: Juliász, Csanádi székcskápt. 98. (41. szám); Doc. Trans. 265. (519. szám) (mindkettő Z. nyomán). 461. (1328. nov. 8. e.) Pál országbíró memoriális oklevele szerint a Hont m.-i Zanthou birtok hj.-kor Magarad-i Benk fia: János részéről a pilisi egyház birtoklásával szemben emelt ellentmondás ügyében a feleknek nov. 8-án (in oct. fe. 00. SS.) kell színe előtt megjelenniük. Emi.: a 484. számú oklevélben. K.: Pilis 329. (52. szám) (Eml.-ben). 462. 1328. nov. 8. Visegrád [I.] Károly király (H) értésül adván a nagyszombati (Tyrnauia) bírónak, esküdteknek és hospes-cknek, hogy a pozsonyi hospes-ek a korábbi magyar királyoktól olyan, általa is megerősített (1. 351. szám) kiváltságot nyertek, amely alapján az országban sehol sem kell vámot fizetniük, ezért a pozsonyi polgárok panasza nyomán nehezményezi, hogy a nagyszombatiak a [székes-]fehérvári kápt.-tói bérbe vett vámszedőhelyen mégis vámoltatják a pozsonyiakat, egyben eltiltja őket e jogsértő vámszedéstől. D. in Vissegrad, III. fe. prox. an. fe. B. Martini conf., a. d. 1328. E.: AM. Bratislavy. Pozsony v. lt. 57. (Df. 238 683.) K.: F. VIII. 3. 297-298. (110. szám) (Gyurikovits nyomán); Juck 114. (135. szám). R.: AMB. Inventár 16. (59. szám) (nov. 13-i napi dátumai). 463. (1328. nov. 8-dec. 2. között) Pál országbíró tudatja a budai kápt.-nal, hogy a korábbi memoriális oklevelében (1. 461. szám) foglalt időpontban, nov. 8-án (in oct. fe. 00. SS.) a pilisi apátot ügyvédvalló levéllel képviselő Vgrinus testvér, ill. Magarad-i Benk fia: János megjelenvén előtte az előbbi elmondta: amikor az apát királyi emberrel s a budai kápt. tanúságtétele mellett elvégeztette egyházuk Hont m.-i Zanthou birtokának hj. - át, János ellentmondott egy földdarab iktatásának, mire válaszul János azt hozta fel okként, hogy a vitatott birtokrész belül esik az ő Magarad birtokának határain, és ha Zanthou-t ama régi határai között járták volna meg, amelyek között a birtokot adománylevelében [IV.] Béla király az apátságnak juttatta, úgy elmaradt volna ellentmondása. Ennek nyomán az országbíró a