Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

érvénye folytán vannak képviseltje tulajdonában. Sándor országbíró annak eldöntésére, hogy Rakolch birtok valóban Gyopol fiáé: Pálé volt-e, továbbá hogy a szóban forgó Pál Balázshoz hasonlóan egy nemzetség rokonságába tartozott-e Mátéval is, az egri kápt. előtt máj. l-jén (in oct. B. Georgii mart.) esedékes tanúbizonyítást rendelt el. A történtekről számot adó jelentés benyújtására máj. 8-át (8, die earundem oct.) szabta időpontul a feleknek, emellett Balázst említett okleveleinek bemutatásával a többi birtokra vonatkozó jogainak bizonyítására is kötelezte. Minthogy Sándor országbíró időközben meghalt, a két fél az egri kápt, jelentésével Pál országbíró előtt jelent meg a kitűzött időpontban, amelyből kiderült, hogy a megítélt eljárás során Rakolch birtok szomszédai és más megyebeli nemesek tanúságot tettek, ahogyan a történtek rendjét Sándor c. és az egri kápt. levelei (1. 34., 237. számok) magukban foglalják. Ezek után, noha Mihály fia: Balázs kész lett volna a Kurthuelus, Arach, Morua és Synk birtokokra vonatkozó oklevelek bemutatására, mégis, mivel Rakolch birtok dolgában a felek háromszori megkérdezés után is egyaránt hajlandóak voltak a perdöntő párbajra, az országbíró az okleveles bizonyítástól ekkor eltekintve, végső döntését minden további halasztás lehetősége nélkül a párbaj után kívánván meghozni, Rakolch birtok kérdésében úgy határoz, hogy Isyp-i János fia: Máté annak bizonyítására, hogy Rakolch birtok Gyopol fiáé: Pálé volt, továbbá, hogy e Pál vele éppen olyan rokonságban áll, mint Balázzsal, állítson ki egy gyakorlott bajnokot, míg Mihály fia: Balázs, annak igazolására, hogy Rakolch az ő örökségi jogú birtoka, ill. hogy az semmi módon sem tartozott a mondott Pálhoz, állítson ki egy gyakorlatlan bajvívót, akiknek júl. 12-én (f. III. prox. p. fe. B. Margarethe virginis) lovon, lovagi fegyverzetben a király színe előtt kell megvívniuk egymással a küzdőtéren. A viadal napján, miután az országbíró, a bárók és sok más nemes és fogott bíró sikertelenül próbálta egyezségkötésre rábeszélni a feleket, bajnokaik lándzsát ragadva egymásra támadtak, majd a lándzsaviadalt abbahagyva ... magyar (? v. bolgár) buzogányokkal (per clavas ... [Hun]garicales) [sive:... [Buljgaricales ?]) mértek hatalmas csapásokat egymásra. Az elmérgesedett küzdelem láttán a felek attól tartva, hogy a végén a balszerencse folytán rájuk hárul a párbaj vesztéssel járó elmarasztalás, megfogadták a megegyezésre vonatkozó tanácsot, s az országbíró adta engedéllyel élve bárók és nemesek közreműködésével olyan egyezségre jutottak, amely szerint végképp felhagynak az egymással szembeni pereskedéssel, s Mihály fia: Balázs rokoni szeretetből örök jogon átengedi János fiainak: Máténak, valamint Lukachyus-nak (Tá. 2-3.: Lucasius) a tulajdonába Arach birtokot, míg amazok elismerik Rakolch, Kurthuelus, Morua és Synk birtokokat Balázs örök tulajdonának, egyben szavatosságot vállalnak békés birtoklásáért Isyp-i Mihály fia: Jakab fiainak esetleges zaklatásával szemben. Tá.: 1. Nagymartom Pál országbíró, 1348. aug. 12. Dl. 3972. (NRA. 766. 1.) (Csak évjelöléssel.) 2. Garai Miklós nádor, 1409. dec. 4. Dl. 139. (NRA. 698. 50) 3. Garai Miklós nádor, 1409, dec. 4. > Albert királyi herceg, magvarországi helytartó, 1771. okt. 14. Dl. 140. (NRA. 698. 50.) 13. old. K.: AO. II. 380-382. (338. szám) (Tá. 1-ről; kivonatos).