Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Emi.: a 306. számú oklevélben. K.: Megj.: A kápt. jelentése szerint a hj. máj. 29-én történt. 289. 1328. máj. 29. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja Jaak nb. János fia: János kérésére átírja azt a saját, régebbi pecsétje alatt 1270. máj. 1-én kiadott, s János által előtte bemutatott privilégiumát[, amely a Tyak nb.-ek birtokosztályát foglalta írásba], A kápt. az átiratot a király parancsának (1. 62. szám) megfelelően új pecsétjével erősíti meg, D. in oct. fe. Penth., a. eiusdem [!] 1328. János mr. lévén a prépost, Mihály az éneklő-, Domokos az őrkanonok, József a dékán. A.: 1. Nagymartom Pál országbíró, 1338. okt. 1. > veszprémi kápt., 1338. nov. 23. > vasvári kápt. 1435. aug. 1. Dl. 50 463. (Horváth Tibor Antal gyűjt.-e). 2. Ua. mint A. 1. VAML. 60. Szelestey cs. lt. (Df. 261 581.) K.: R.: Bgl. IV. 31. (76. szám); Almási, Vasvár 23. (2. szám). Megj.: Az átírt oklevél [ ]-ben megadott tárgyát az átírókeret nem jelzi közvetlenül; az átírt oklevelet 1. Bgl. III. 271-272. (I. 547a. szám). 290.. 1328. máj 29. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja Bukud-i Adorján fia: Pál kérésére átírja azt a saját, régebbi pecsétje alatt 1275-ben kiadott, s Pál által előtte bemutatott privilégiumát[, amely Perezteg birtoknak Adorján fia: János, ill. Tamás fiai: Jakab és Izsák között történt megosztását foglalta írásba], A kápt. az átiratot a király parancsának (1. 62. szám) megfelelően új pecsétjével erősíti meg. D. in oct. Penth., a. d. 1328., János mr. lévén a prépost, Mihály az éneklő-, Domokos az őrkanonok, József a dékán. E.: Dl. 40 533. (Múz. Ta. 1910. 53.) Felül chirographált oklevél; hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés; függőpecsét vörös sodrata. K.: R.: Almási, Vasvár 24. (5. szám). Megj.: Az átírt oklevél [ ]-ben megadott tárgyát az átírókeret nem jelzi közvetlenül; az átírt oklevelet 1. HO. VII. 155-156. (117. szám). 291. 1328. máj. 29. A vasvári Szt. Mihály arkangyal-egyház kápt.-ja Kald-i Seueredus fia: László kérésére átírja azt a saját, régebbi pecsétje alatt 1282-ben kiadott, s László által előtte