Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

Má.: AN. Libcr privilegiorum ep. Zagr. (fol. 18b—19a.) (E.-ről; 14. sz.-i). K.: Tkalcic, Mon. ep. Zagr. II. 100-101.; uő., Mon. civ. Zagr. I. 126-127. (143. szám); Smic. IX. 395. (325. szám) (mind Má.-ról). 278. 1328. máj. 24. A váradi kápt. emlékezetül adja: miként korábbi levelében rögzítette, amennyiben E\vr-i Pál mr. egy nemes eskütárssal együtt ápr. 10-én (in oct. fe. Pasce) kész a Szatmár m.-i Waya, Ewrteluky~Ewrtelwky és Jubanfewlde- Jobanfewlde birtokok helyszínén esküt tenni 3 nemes - [nevezetesen is Cantur (dict.) István és Popus-i Iwan] szomszédok, valamint a szatmári szb.-ák egyike, Pozdun-i Jakow - jelenlétében a tulajdonába tartozó Evvrtelwky és Jubanfewlde birtokok, ill. a Waya birtok között húzódó határra vonatkozóan, úgy Waya-i Abraham fia: János nyomban köteles lesz ugyanezen 3 Szatmár m.-i nemessel együtt ennek megfelelően kitűzni a határokat, majd pedig máj. 24-én (3. die festi Penth.) e 3 nemes társaságában megjelenve beszámolni tartozik a történtekről a kápt. előtt. Végül is Abraham fiának: Jánosnak és a 3 nemesnek e szóban forgó beszámolója szerint az érintettek kimentek a megadott napon a helyszínre, hogy a nevezett birtokokat - a földön csákánnyal készített jeleket hagyva (signa cum bicellis in terra faciendo) elkülönítsék, a leteendő esküvel kapcsolatban ugyanakkor úgy egyeztek meg, hogy máj. 22-ig (usque festum Penth.) kötelesek lesznek a helyszínen ismét megjelenni a határok fenti módon történő kijelöléséhez, s máj. 15-én (die donnn. prox. an. ipsum fe. Penth.) János valamint az említett 3 nemes valóban ki is mentek oda, ám Pál nem jött el, és nem is küldött senkit maga helyett. D. 3. die fe. Penth., a. d. 1328. Á.: Miklós prépost és a leleszi konvent, 1419. júl. 27. SÚA. Leleszi konv. o. lt. Metales. Szatmár. 26. (Df. 209 634.) K.: Megj.: Az ügyletben szereplő szomszédok [ ] között megadott neve az oklevél középső vízszintes hajtásában olvashatatlan. A kiegészítés a váradi kápt. említett korábbi, 1327-ben kelt okleveléből (1. Anjou-okit. XI. 394. szám) származik. 279. 1328. máj. 26. Visegrád [I.] Károly király (H), miután András erdélyi püspököt és egyházát, a Szt. Mihály arkangyal-egyházat, továbbá kápt.-beli testvéreit különleges védelmébe vette, megparancsolja Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i (Szolnuk) c.-nek, hogy a nevezett egyházat birtokai, jogai és joghatósága tekintetében őrizze meg régtől fogva megtartott szabadságában, s védelmére kelve a szembeszegülök ellenében, ha egyes szász, székely és magyar nemesek, ill. nemtelenek vonakodnának az egyházi járandóságokat megadni vagy a tizedfizetésnek eleget tenni, kényszerítse őket ezek teljesítésére. Meghagyja, hogy az Erdély földjén a püspöknek és a kápt.-nak járó sótized után - amelynek címén korábbi privilégiuma szerint (vö. a 122., 249. számú oklevelekkel) sóaknákkal rendelkeznek