Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

fiai: János és Henrik (Henricus), a Stoyanus falujabeli Helbrandus (Hilbrandus) és fiai: Péter és Cunezmannus (Conzemannus), végezetül Szt. György-hegyi néhai Mcynhardus (Menhardus) e. fiai: Helbrandus (Hilbrandus) és Mcynhardus (Menhardus) [továbbá Slauz-i [?] Harbmannus c. fiai]. Erről a kápt. függőpecsétjével megerősített privilegiális oklevelet ad ki. D. III. f. prox. an. fe. ... [K.: Asc. Christi], a. [K.: incarn. eiusdem 13]28. A. E.: OA. Poprád. Poprád v. lt. 12. (Df. 280 300.) Felül chirographált oklevél. Fk.-én függőpecsét zsinórja látszik; időrendi mutatócédulája szerint pecsétje elveszett. Fk-én a napi keltezést is tartalmazó utolsó fél sor a plicatura takarása miatt csak hiányosan olvasható. K.: Weber, Suppl. 6-7. (5. szám) (máj. 18-i napi dátummal). Megj.: A szepesi konvent 512. számú, tartalmában csaknem azonos oklevelének eltérő névalakjai () között, szövegeltérései pedig [ ] között itt szerepelnek. 255. 1328. máj. 10. Buda Pál c. országbíró emlékezetül adja: miután jan. 13-án (in oct. Epiph. d.) a néhai Sándor c. országbíró máj. 1-jére (ad oct. B. Georgii) halasztotta (1. 15. szám) Gergely fiának: Miklósnak Miklós fiával: Domokossal szembeni - határvitával kapcsolatos perét, a kitűzött napon Domokos bemutatta színe előtt a várad-előhegyi Szt. István első vértanú [-egyház] konventjének oklevelét, amelyből kitűnt, hogy a konvent előtt Domokos és Miklós olyan egyezséget ismertettek, miszerint Domokos 1325. febr. 23-án (sabb. prox. an. domin. Invocavit) a helyszínen köteles esküt tenni az ő Almás birtokának, i 11. Miklós Bathka birtokának határára 4 általuk választott nemes jelenlétében, nevezetesen is Domokos részéről Tamás fia: Loránd (Rorandus) és Loskod-i Abraain fia: János előtt, míg Miklós részéről Pethyne és Leuelek-i Csanád fia: Miklós előtt, aki pedig a határkijelölésnek ellentmondana, nyomban 50 M.-t tartozik fizetni a másik fél számára. Az oklevél bemutatása után Miklós azt állította, hogy az oklevelet nem bizonyságtétele (non ex ipsius confessione) mellett, hanem távollétében, hamis sugalmazásra állították ki, jóllehet az a konvent valódi pecsétje alatt (de vero membro sigilli ipsius conventus) kelt. Az országbíró Miklós megfontoltabb válasza érdekében minden következmény nélkül másnapra halasztja a pert, ám az akkor is kitartott állítása mellett az országbíró háromszor feltett kérdésére. Miután pedig a felszólításra, hogy más oklevéllel vagy bizonyító eljárással igazolja szavait, nem volt képes bizonyítékot szolgáltatni, ennek hiányában Pál országbíró bírótársaival együtt pervesztesnek nyilvánítja Miklóst, és kötelezi, hogy szept. 15-én (in oct. Nat. B. virg. glor.) színe előtt 50 M.-t fizessen büntetésképpen neki, ill. Domokosnak. D. Bude, 10. die termini prenotati, a. d. 1328. E.: Dl. 50 859. (Kállay cs. lt. 1300. 235.) Hátoldalán azonos kéz írásával Pál országbíró oklevelének tárgymegjelölése, ill. újkori kézzel az említett várad-előhegyi konventi oklevél tárgymegjelölése, egy harmadik, késő középkori kéz írásával helymegjelölések; természetes színű, kerek zárópecsét nyoma, bevágása.