Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XII. 1328. (Budapest–Szeged, 2001.)

ne távozzék el a Római Kúriától. Hasonlóképpen jár el a jogban jártas Milánói Ambrussal, a másik oldalon állók szerint János [gyula-]fehérvári főesp. ügyvédjével kapcsolatban. A felek ügyvédjeinek megjelenésekor a pápai udvarban határnapot tűz ki megbízatásuk érvényességének igazolására. Miután a felek bemutatják előtte vonatkozó okirataikat, ill. függőpecséttel ellátott okleveleiket, újabb időpontot állapít meg számukra, hogy kifogásaikat elmondhassák egymás megbízóleveleit illetően. Ennek megtörténte után kiszabja a következő időpontot a viszontválaszok előadására. Ezen alkalommal a decanok és rector-ok ügyvédjeinek megbízatásával kapcsolatban felmerült kétségét elhárítandóan újabb határidőt állapít meg, hogy a szóban forgó ügyvédek 200 M. ezüst büntetésének terhe alatt addig bemutassák előtte a nevük feltüntetésével és a felperesek érvényesítésével ellátott, kifogástalan megbízólevelüket. Emick megtörténtét követően újabb időpontot ad a feleknek a keresetlevelek benyújtására, amelynek elérkeztekor a decan-ok és rector-ok ügyvédjei hét [rendbeli] keresetlevelet (septem libellos) nyújtanak be. A kereset megválaszolására az ügyhallgató ismét határnapot tűz ki a püspök, a kanonokok és a kápt. ügyvédjei számára. Ennek megtörténtekor a decan-ok és rector-ok ügyvédjei viszontválaszt adnak a keresettel szembeni kifogásokra, majd mindkét fél részéről elhangzik a keresettel kapcsolatos érvelés, azután pedig a decan-ok és rector-ok ügyvédjei időpontot kapnak keresetük eg>Tiémely részletének pontosabb megvilágítására. Az elhangzottakra a másik fél képviselőinek a következő kitűzött határnapon kell megfelelelniük, akik ezt megtéve, újabb általános, de nem halasztó hatályú kifogásokat jelentenek be a püspök, a főesp.-ek, a kanonokok és a kápt. részéről, ennek ellenére az auditor kitűzi az időpontot a per tárgyalásának (ad litem contestandum) megkezdésére. Ezt azonban utóbb a püspöki fél oldalán állók képviselői ellenkereset benyújtásának szándékát jelezve elhárítják, az ügyhallgató pedig perhalasztást ad. Az újabb időpont elérkeztekor a nevezettek valóban be is nyújtják a kilenc [rendbeli] ellenkercsetet (novem libellos reconventionales) a szóban forgó decan-okkal és rector-okkal szemben. Utóbbiak időpontot kapnak az ellenkereset megválaszolására, folytatólag ugyanakkor elkezdődik a bizonyítási eljárás az első kereset pontjai fölött, s a felek képviselői a Szentírásra letett esküjükkel igazmondást (de calumnia) fogadnak. Ekkor az auditor az egyik ügyvéd, Hcnrigus [fia] János, felsőapoldi rector kérésére arra kötelezi mindkét fél megbízóit és képviselőit, hogy a perfüggés alatt tartózkodjanak minden olyan változtatástól, amely a jog tilalmába ütközik, és amely kárára lenne a másik félnek, ill. hátrányosan befolyásolná az eljárás lefolytatását; ellenkező estben helyreállíttatja a megelőző állapotot. Erről az auditor saját függőpecsétje alatt közoklevelet állíttat ki a piacenzai (Placencia) Medicis-i (de Medicis) Gerardus közjegyző által. Actum et dátum in palatio apostolico, in quo iura redduntur, 1328. Ind. XI., die 4. mensis Maii, XXII. János pápa egyházfőségének 12. évében. Az ügyhallgató jegyzői és írnokai közül felkért tanúk (Johanne de Aqua Mundula, Juncta de Radicophano, Johanne de Pontecurui) jelenlétében. Közjegyzői hitelesítő záradék. E.: Theil-Werner szerint: függőpecsétes pcrgamenoklevél a medgyesi kápt. It.-ában; Nr. 4.; ZW. pecsétleírása szerint az iraton Dinus d'Marencsellia kánonjogi doktor zöld selyemzsinóron függő viasz pecsétje. K.: Theil-Werner 6-10. (5. szám.); ZW. I. 415-418. (460. szám).