Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XI. 1327. (Budapest–Szeged, 1997.)

A győri kápt. Buller (dict.) Miklós c. soproni bíró és polgártársa, István mr. kérésére autentikus íuggőpeesétjével megerősített oklevelében átírja [I.] Károly királynak (H) azt a jan. 23-i oklevelét (1. 38. szám), amelyet az Woolf birtok felének Sopron javára történt eladományozásával kapcsolatban Deseu Sopron m.-i c.-hez intézett. D. in fe. Conv. B. Pauli ap., a. superius annotato [1327.], Mátyás mr. lévén az olvasó-, Jakab mr. az őrkanonok. E.: GYMSML. Sopron v. lt. Dl. 92. (Df. 201 726.) Felül chirographálás; hátoldalán 16. sz.-i kéztől származó tárgymegjelölés; Házi szerint piros-lila selyemfonálon függő pecsét. K.: Házi I. 1. 51. (103. szám). R.: Bgl. III. 235—236. (433. szám). 43. (1327.) jan. 28. Avignon [XXII.] János pápa a veszprémi egyházmegyében levő Duna-szigeti Szt. Mária-kolostor főnöknőjének és az általa kormányzott ~ Szt. Ágoston rendszabályait követve a domonkosok felügyelete alatt élő — konventnek a kérelmére megerősíti mindazokat a kiváltságokat, mentességeket és jogosítványokat, amelyeket elődei engedélyeztek a kolostor számára, ill. amelyekben királyok, hercegek és más világiak részesítették őket. D. Avinione, V. Kai. Febr., pápaságának 11. évében. A. E.: Dl. 2399. (Mon. Poson. 68. 36.) Hátoldalán közeikorú kéz írásával tárgymegjelölés; függőpecsétje elveszett. Á.: Szerémi Dénes császári közjegyző, 1401. aug. 19. ELTE Kvt. Dipl. autogr. O. 636. (Df. 283 497.) (E.-ről). K: AO. II. 271—272. (250. szám) (E.-ről). Megj.: Szó szerint megegyezik ezzel a 108. számú oklevél. 44. 1327. jan. 28. [I.] Károly király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.) a színe előtt érdemeikre hivatkozó Guthkeled nb. Bereck fiait: András mr. budai prépostot, Jánost, Leukus-t és Miklóst kérésükre visszahelyezi a békétlen időkben tőlük idegen kézre jutott Sopron m.-i Temfeul birtokukba, és megerősíti őket annak tulajdonában, miután a győri kápt.-nak, az 1325. jan. 28-i királyi parancs teljesítéséről számot adó 1325. jún. 18-i jelentéséből megtudta, hogy Temfeul birtok örökségi jogon valóban őket illeti meg, s hogy a hj. és az iktatás Corrardus fia: István királyi ember által ellentmondás nélkül megtörtént. Erről új és autentikus kettős pecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. Kelt Endre mr. [székes-]fe-